Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai
lami rokonszenwel értekező Frankfurter Allgemeine Zeitung is így írt például 1979. május 23-i számában: „Azok a reformok, amelyeket a kommunisták elrendeltek, jók és szükségesek voltak a feudális muzulmán, sőt részben még középkori hagyományban gyökerező afgán törzsi társadalom korszerűsítéséhez.” A problémák a kivitelezés, a végrehajtás, nem pedig a tervek körül jelentkeztek. A pártnak nem volt meg a szükséges tapasztalata az államügyek intézésében, nem éltek eléggé a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés szilárd hagyományai; a szubjektivizmus és a balos túlzások, az indokolatlan türelmetlenség veszélybe sorodortak olyan fontos intézkedéseket, mint az agrárreform vagy az analfabetizmus felszámolása a felnőtt lakosság, különösen a nők körében. Külpolitikai téren a 30 pontos program el nem kötelezettséget, „a békés egymás mellett élésen alapuló pozitív és aktív semlegességet” hirdetett. Szolidaritást vállalt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak antiimperialista és antikolonialista harcával, és külön részben támogatásáról biztosította az arab népek igazságos küzdelmét. Érthetően megkülönböztetett figyelmet fordított a térség országaira, a szomszédos államokra. Figyelemre méltónak bizonyultak a megfogalmazás hangsúlyai és a sorrend: „Jószomszédi, baráti kapcsolatokra, együttműködésre törekszünk az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság valamennyi szomszédjával. Kívánjuk a nagy északi szomszédhoz, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok erősítését, szélesítését, minden irányú kiterjesztését; a baráti kapcsolatok bővítését Indiával, baráti kapcsolatokat Iránnal, Pakisztánnal és Kínával. Kívánjuk a pastu nép nemzeti kérdésének megoldását... e nép saját akarata szerint és a történelmi háttér figyelembevételével, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság és Pakisztán közti megértés és békés tárgyalások révén”.23 Egyébként ez a program ma is irányadónak tekinthető az afgán külkapcso- latok építésében. A szovjet-afgán kapcsolatok jellegében a változás csakhamar kézzelfogható eredményekben is kirajzolódott. Szultán Ali Kestmand, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Politikai Bizottságának tagja, a Forradalmi Tanács elnök- helyettese, miniszterelnök-helyettes és tervezési miniszter „Az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért” című berlini konferencián e kérdés kapcsán így beszélt: „Az afgán-szovjet kapcsolatok története több mint 60 esztendős. Már az oroszországi Októberi Forradalom győzelme után - az emberiség történetének e legnagyobb eseménye után, amely révén Afganisztán kivívhatta függetlenségét - az afgán hatóságok Lenin egyenes utasítására és szüntelen gondoskodásával anyagi és katonai segítséget kaptak. A két ország kapcsolatai mindig baráti jellegűek voltak. De az áprilisi forradalom óta, és különösen amióta a forradalom a mostani, minőségileg új szakaszba lépett, a baráti kapcsolatok valóban testvériekké fejlődtek. El kell mondanom, hogy Afganisztán társadalmi-gazdasági fejlesztési terveinek megvalósításában a szovjet segítség aránya azelőtt is 60-70 százalék volt. 83
