Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai
ghilzai. Az utóbbiak vannak többségben, viszont - a monarchia 1973-ban történt megdöntéséig - az előbbiekből származott az afgán uralkodócsalád. A durrani pastuk Afganisztán déli és délnyugati részén élnek, míg a ghilzai pastuk a Ghazni-Kandahar vonal és a pakisztáni-afgán határ közötti területen találhatók. Pakisztánban a pastuk számáról ellentmondóak az adatok: az északnyugati határ- tartományban élnek, 5-7 millióan.) 1907-ben a szentpétervári szerződés tartós szélcsendet teremtett Oroszország és Nagy-Britannia viszályában. Perzsiát ebben a dokumentumban két befolyási övezetre osztották, leszögezve, hogy harmadik fél fenyegetése esetén joguk van katonailag megszállni a zónákat. (Egyébként három és fél évtized múltán is erre a megállapodásra hivatkozva cselekedtek.) Oroszország kinyilvánította, hogy Afganisztán kívül esik befolyási területén, és beleegyezett abba, hogy az orosz-afgán kapcsolatok ügyeit közvetlenül a britekkel vitassa meg. Ugyanakkor Nagy- Britannia kijelentette, hogy nem foglalja el és nem annektálja Afganisztán egyetlen részét sem, és nem avatkozik az ország belügyeibe. Nagy-Britannia a vállalt kötelezettséget csupán rövid ideig tartotta be: a teljes függetlenséget követelő Habibullah emír a britek által felbérelt gyilkos áldozata lett 1919 februárjában, és az utód, az afgán társadalom széles körű megreformálására törekvő Amanullah is csakhamar szembe találta magát a brit hódító szándékokkal. A légierő barbár kegyetlenséggel bombázta Kabul és Dzsallalabad városát. A britek világháborús vérvesztesége, illetve az afgán hadsereg gyenge felszereltsége azonban nem tette lehetővé a háborúskodás folytatását: a két fél tárgyalóasztalhoz ült. Az 1919 augusztusában aláírt rawalpindi szerződés rögzítette, hogy Afganisztán a gazdája a külügyeknek is. A függetlenséget ettől fogva már nem fenyegette veszély. Oroszországban diadalmaskodott a proletárforradalom, és az afgán nép hű barátra lelt. Amanullah 1919. április 7-én Leninnek és Kalinyinnak küldött levelében „halaszthatatlan szükségszerűségnek”nevezte a két ország közötti barátsági szerződést. „Afganisztán emírje baráti üdvözletét küldi... Ahogy Ön, excellenciás uram, az én nagy és kedves barátom, a nagy orosz állam elnöke és elvtársai, az emberiség barátai, vállukra vették a békéről és az emberek jólétéről való gondoskodás nemes feladatát, és hangoztatták a világ népei és országai szabadságának elvét és egyenjogúságát, úgy én boldog vagyok, hogy a haladásra törekvő afgán nép nevében a független és szabad Afganisztán őszinte baráti üdvözletét küldhetem”. Az aláírás: „Az Ön barátja, Amanullah.”6 Lenin válaszában készséget fejezte ki a követcserére, és 1921. február 28-án aláírták a barátsági szerződést. Ez volt az első nemzetközi egyezmény, amelyet Afganisztán a függetlenség elnyerése után írt alá. A szerződés értelmében a követségeken kívül Szovjet-Oroszország öt konzulátust, Afganisztán pedig hét konzulátust állíthatott fel (ebből ötöt Szovj et-Közép-Ázsiában). Hatvan év múltán, 1981 februárjában a moszkvai Pravda így idézte fel az eseményt és a mai tanulságokat: „A szovjet-afgán szerződés az októberi szocia73
