Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai II.
ban és Hollandiában, kisebbrészt Írországban fokozódott az amerikai gazdasági befolyás. A benelux hídfő építése nemcsak a kereskedelmi és a tőkekapcsolatok szorosabbá válásából olvasható ki, hanem levezethető a kis nyugat-európai országok azon természetes törekvéséből is, hogy gazdasági kapcsolataikban a minél sokoldalúbb együttműködést részesítsék előnyben, különösen abban az időszakban, amikor az EK nagyobb gazdaságaival szembeni versenyhátrányuk növekszik, gazdaságpolitikai mozgáskörük zsugorodik. Bizonyos, hogy az egyes országok célrendszere a jövőben is változik majd. Az Egyesült Államok számára az egyes nyugat-európai országokkal létesített kétoldalú kapcsolatok, az EK-val kialakított viszony (a transzatlanti rendszer) és a tőkés világgazdaság gondjainak enyhítésére, a tőkés rendszer fenntartására irányuló globális (trilaterális és a legszélesebben nemzetközi) érdekegyeztetés egyre inkább összefonódik. Egyelőre nem világos, mennyire sikerül ezeken a területeken, intézményi síkokon a hozzárendelt eszközökkel megoldani az előre- jelzett ellentmondásokat. Különösen az nem tisztázott, hogyan hat a transzatlanti kapcsolatok gazdasági pillérének más keretekbe és összefüggésekbe ágyazódása az atlanti viszony katonai és politikai tartóoszlopára. E kérdés vizsgálata még főbb vonalaiban sem képezi e tanulmány tárgyát, de aligha kétséges, hogy a nyolcvanas évek transzatlanti fejlődésének gerince itt fog húzódni. Megjegyzés: A cikk első részét a Külpolitika 1981. 1. számában közöltük. ’ A megállapodást sohasem hozták nyilvánosságra. Lényege, hogy az Egyesült Államok elismeri az EK preferenciális társulási viszonyának a Közös Piac európai szerződéses kapcsolatait (EFTA, dél-európai országok), továbbá a mediterrán és a loméi megállapodásokat. Egyúttal azonban az EK kötelezi magát arra, hogy Európán kívüli társulási kapcsolataiban lemond a „kölcsönös preferenciák” követeléséről, és csak egyoldalú engedményeket ad. s Feld, Werner J.: Trade with West Europe and Japan. Current History, 1979. május-június, 201—20J. 1. és 223-226. 1. * Noelke, Michael: Europa - dritte Welt: gegenseitige Abhängigkeit. Zahlen, Fakten, Analysen. Brüsszel, 1979. 4 Mindamellett alapvető azonosság is van az amerikai és az EK-n belül a nyugatnémet és a holland elképzelések között a nyersanyagárak indexálására vonatkozó javaslat elutasításában. Itt a frontvonal nem az Atlanti-óceán közepén húzódik, hanem a világgazdaság „liberális”, illetve „intervencionista” irányítását valló felfogások között. * A kilencek külügyminisztereinek 1974. áprilisi gymnichi tanácskozásán, amelyre Kissinger azon kijelentését követően került sor, hogy a nyugat-európai identitás keresése az Egyesült Államokkal való összeütközéshez vezet, megállapodtak egy „szerves konzultációs kapcsolat- rendszer” létesítésében az Egyesült Államokkal. Más szavakkal: az EK kötelezettséget vállalt, hogy az arab kérdésben nem hoz az amerikai érdekeket esetleg érintő határozatot mindaddig, amíg erről előzetesen nem értekezett az Egyesült Államokkal. 67
