Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai II.
erősödik, amely a nyugat-európai integráció egységét is gyengítheti bizonyos területeken. A transzatlanti gazdasági kapcsolatokat a külgazdasági partnerválasztás alapján befolyásoló tényezők közül említettük már az EK „földközi-tengeri politikáját”. A közeljövő egyik feszültséggóca alakulhat ki Latin-Amerikában, amely az EK számára - különösen a nyolcvanas évek elejére tervezett spanyol csatlakozás után - ígéretes terület, és ahol az Egyesült Államoktól való gazdasági függés elleni törekvések mindenkor jól kivehetők voltak. A leglényegesebb és a politikai kapcsolatok szempontjából is elsőrendű jelentőségű azonban az arab térséggel kapcsolatos amerikai és nyugat-európai álláspont. A két álláspontnak vannak közös és eltérő elemei. Közös az, hogy mindkét térség nagymértékben függ az itt kitermelt nyersolajtól, és az arab országok olajpolitikája befolyásolja az amerikai és a nyugat-európai gazdaság kilátásait. Közösnek tekinthető az is, hogy Nyugat-Európa biztonsági politikája az amerikai biztonságpolitikának alárendelt. Ez azonban ma már nem zárja ki, hogy politikai téren a kilencek ne lépjenek fel kezdeményezően, és ne mindig az amerikai érdekeket támogassák. Az álláspontok eltérő elemei között alapvető az Egyesült Államok és Nyugat-Európa e térségtől való olajfüggőségének különbözősége. Az Egyesült Államok közel- keleti politikája, amely a legtöbb arab országban ellenkezést váltott ki, erősítette a nyugat-európaiak félelmét az esetleges olajembargótól, az „olajfegyver” politikai célok érdekében történő bevetésétől. Az Egyesült Államok ez ellen a fegyver ellen védettebb volt: nemcsak jelentős hazai olajtermelése, hanem olajimportjának földrajzi megoszlása (jelentős tétel származik Nigériából és Venezuelából), mindenekelőtt pedig a Szaúd-Arábiával kialakított kétoldalú együttműködés csökkenteni látszott a kockázatot. Az EK-országok sem jelentős hazai olajtermeléssel nem rendelkeztek, sem kétoldalú kapcsolatokkal nem kívánták, de nem is tudták volna ellátási biztonságukat növelni: számukra a térség egésze volt fontos. Ezért kezdeményezte az EK Bizottsága a nyugat-európai-arab párbeszédet, amely azonban felkeltette az amerikai gyanakvást. Az Egyesült Államok attól tartott, hogy az EK olyan megállapodásra juthat a térség országaival, amely az amerikai politikai koncepcióval nem egyezik, és mindenekelőtt az egyiptomi-izraeli különbékétől remélt amerikai monopolhelyzetet szüntetheti meg. Ezért az Egyesült Államok - hatalmi fölényét kihasználva - arra kényszerítette az EK-t, hogy az arab országokkal folytatott párbeszéd napirendjéről vegye le az energiapolitikával, az olajjal és az arab-izraeli konfliktus rendezésével kapcsolatos témákat.6 Nyugat-Európa kénytelen volt engedni tehát az amerikai nyomásnak, de ettől álláspontja még nem közeledett az amerikaihoz, hiszen az érdekkülönbségek gazdasági alapjában nem következett be lényeges változás. 58