Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
let létrehozására, amely közösen döntene a Dél-afrikai Köztársaság kül- és belpolitikájáról. A kulcskérdés az volt, hogy a Botha-kormány meg tudja-e nyerni az üzleti köröket a módosított apartheid támogatására. Ennek érdekében csökkentették a kormány ellenőrző szerepét, ösztönözték az ún. regionális gazdasági fejlesztést. Harry Oppenheimer, a nagyhatalmú Anglo-American Corporation elnöke is - aki sokáig támogatta a Progresszív Szövetség Pártját - helyeselte a Botha-kormány politikáját, különösen a regionális gazdasági fejlesztésre vonatkozó indítványait. A kormány ezzel elismerte, hogy a bantusztánok gazdasági fejlődését eddig nem támogatta megfelelően, s most a „függetlenség” elnyerésekor derült ki, hogy - lévén eddig minden fejlesztési eszköztől megfosztva — a bantusztánok nem életképes gazdasági egységek. A kormány meggyorsította az ún. önállósodási folyamatot, a bantusztán államok megalakítását. 1979. szeptember 13-án - Transkei (1976) és Bohutatswana (1977) után - harmadiknak Venda „függetlenségét” kiáltották ki. (Zimbabwe Köztársasággal határos, csupán 6500 km2-es terület.)16 A bantusztán államok fokozott konszolidálásának meghirdetése eltérő fogadtatásra talált a dél-afrikai fehérek körében, de bizonyos mértékben differenciálta a fekete lakosságot is. Az angolul és az afrikaans nyelven beszélő farmerek egyaránt megijedtek, attól tarva, hogy a homelandok mezőgazdasági tevékenysége előbb-utóbb konkurrenciát jelent majd számukra. A szervezett városi fekete munkások viszont nyíltan fellépnek a szépített elkülönítés, az ún. petty apartheid ellen. A Botha-kormány azonban további félmegoldásokat keres. Lehetségesnek tarják a különböző „fajú” emberek házasságát és a kapcsolatokat tiltó Mixed Marriages Act és az Immorality Act törvények enyhítését is — amiről a jobboldali ellenzék hallani sem akar -, de érintetlenül hagynák a Group Areas Actet és a Population Registration Actet, amely biztosítja a fizikai-területi elkülönítést, és regisztrálja az etnikai hovatartozást. Ehhez azért ragaszkodnak, mert a fekete lakosság etnikai hovatartozás szerinti felosztása számszerűen segíti kimutatni a „fehér többségi uralom jogosságát”. A Botha-kormány ezzel párhuzamosan arra törekszik, hogy - egyelőre az elkülönítés korábbi keretei között - differenciálja a fekete lakosságot. A faji elkülönítés rendszeréhez csak akkor nyúlnának, ha a feketék közötti osztálydifferenciálódás előrehaladott. Erre utal a Botha-kormány programja. „Megteremteni egy fekete középosztályt, és integrálni egy színes munkásarisztokráciát, aminek hatásaként nyomatékosabbá válnának az osztálykülönbségek a fekete lakosságon belül”18 - ez a célja a „petty apartheidnek” - jelentette ki Oliver Tambo, az ANC elnöke 1980. január 8-i beszédében. „A Karta Évében hitet teszünk újra a Szabadság Karta elvei mellett, és elvetünk mindenféle ún. reformmegoldást... Nekünk nem a szabadság illúziója kell, hanem egy egységes és demokratikus Dél- Afrika.”171979 tavaszán az ANC mozgósítási akciót indított, amely az ANC alapí48
