Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
lesztin mozgalmat megosszák: együttműködésre hajlandó, kollaboráns csoportokat hozzanak létre. Valójában a palesztin kérdésben megmozdíthatatlan, merev izraeli álláspont kerekedett felül, de még a lényeges engedményeket eleve kizáró dokumentumokat is elnagyoltan, többféle értelmezésre módot nyújtóan fogalmazták meg. Amerikai-egyiptomi részről így kívánták „megóvni Kairó arcát”, s lehetőséget adni a csatlakozásra legalább az arab világ jobbszárnyán levőknek. Izraeli oldalon annak biztosítékát látták mindebben, hogy a részletviták során maradéktalanul érvényesíthetik álláspontjukat. 4. Az amerikai katonai jelenlét több formáját is tervbe vették: a különbéke- szerződés katonai kötelezettségvállalásainak amerikai ellenőrzését (az elektronikus előrejelző állomások fejlesztése, az Egyesült Államok által szervezett nemzetközi „békefenntartó” egységek járőrtevékenysége, U-2-es és SR-71-es repülőgépek légi felderítése stb.); állandó vagy átmeneti jellegű légi és tengeri bázisok kiépítését; az érdekelt országok hadereivel történő közös gyakorlatokat. (Kairótól nem messze, a nyugati sivatagban így került sor a világ eddigi - egy résztvevőre számítva - legköltségesebb manőverére, a Fényes Csillag fedőnevű amerikai-egyiptomi hadgyakorlatra.) Napirenden van azonban a katonai jelenlét új minőségének megvalósítása is: a no ezer főnyi amerikai gyorshadtest felállítása, illetve egy új tengeri erő, az 5. hajóhad megszervezése. Az „őrtornyokként” szolgáló támaszpontok mellett ezek az intézmények a gyors és offenzív beavatkozás, valamint az ezzel történő fenyegetés, zsarolás eszközeit képezik, a nyersanyag-lelőhelyek, az olaj források körzetében. III. Hogyan szembesíthetők a várakozások és remények a valóságos következményekkel ? Mi az, amit Camp Daviddel, valamint az egyiptomi-izraeli különbéke- szerződéssel sikerült ténylegesen elérni, s mennyiben bizonyult a különút zsákutcának ? Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, a különböző egyezményekben elhatározott megállapodások lényegében menetrendszerűen megvalósulnak. Igaz, a gazdasági együttműködés messze elmaradt az előirányzott szinttől, időnként kölcsönös szócsatákra kerül sor, s a bizalmatlanság jegyei mutatkoznak, a fő célkitűzést azonban - Egyiptom kikapcsolását az arab frontból - sikerült elérni. Ugyancsak gyors ütemben terjesztették ki az amerikai katonai jelenlétet: a Carter-doktrína végső soron Camp David talajából sarjadt ki, majd új ürügyként szolgálhatott az Iránban fogvatartott amerikai túszok ügye, illetve az Irak és Irán között kirobbant háború, az olajforrások és az olajutak fenyegetettségére történő hivatkozás. Mindez azonban azt is jelzi, milyen történelmi jelentősége volt az Iránban bekövetkezett fordulatnak. Nem kétséges, hogy a teheráni fejlemények sok tekintetben szokatlanok, rendkívüliek, sőt néha egyenesen zavarba ejtőek voltak a hali
