Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
RÉTI ERVIN Camp David zsákutcája A közel-keleti válság új jelenségei I. A három kontinens találkozásánál fekvő, stratégiailag és gazdaságilag rendkívül jelentős közel-keleti térség világunk egyik tartós válsággóca. A második világháború óta négy helyi háború, négy általánosabb jellegű arab-izraeli fegyveres konfliktus színhelye volt. De maga az arab világ is ellentétektől és törésvonalaktól terhes. Nehéz volna pontosan számba venni az összes mellékhadszínteret, amelyek ebben az időszakban kialakultak a két Jemen hullámzó viszonyától Egyiptom és Líbia, vagy Szíria és Jordánia szembenállásán át egészen Libanon de facto szétszakadásáig. Ide sorolható az elmúlt évtizedek csaknem húsz különböző arab egység-formációja, amelyek gyakran meglepetést keltve, szuperszonikus sebességgel jöttek létre, s ugyanilyen tempóval hiúsultak meg. Földrajzilag némileg kitágítva a Közel-Kelet hagyományosan elfogadott fogalmát, felemlíthetjük Líbia és Tunézia, illetve Marokkó és Algéria nézeteltéréseit, a nyugat-szaharai viszályt s a másik oldalon Irak és Irán olajháborúját, amely szintén nem maradt hatás nélkül. A közel-keleti válsággal kapcsolatos vizsgálódásokat nem lehet természetesen csupán a helyi erők érdekeltségére leszűkíteni. A térségben zajló események nem lehetnek közömbösek a nagyhatalmak és a más kontinenseken fekvő fejlett ipari országok számára sem. Az Egyesült Államok jelentős katonai és gazdasági segítséget nyújt Izraelnek, valamint több arab országnak; a közel- és a közép-keleti vizek az amerikai flotta állandó felvonulási területe; amerikai katonai egységek állomásoznak több közel-keleti térségben, és megerősödtek Washington azon törekvései, hogy állandó támaszpontláncolatot építhessen ki. Az az elgondolás, hogy a közel- és a közép-keleti olajmezők, illetve az olaj szállítási útvonalak biztonsága életfontosságú amerikai érdek, doktrinálisan is megfogalmazást nyert a Carter-elvben, amelyet az új amerikai kormány sem tagadott meg, legfeljebb a túszügy megoldását követően az Irak és Irán közötti háborúra, valamint más indokokra hivatkoznak. Fokozódott azonban az Európai Közösség tagállamai3