Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Inotai András: Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez
többlet jelentkezett, ez azonban egyértelműen az olajexportőrök 350 milliárdos többletéből fakadt. A többi csoport deficittel zárt, amelynek összege a hetvenes évek első harmadában mértnek a többszöröse lett (13. tábládat). A cserearányok változását a 16. tábládat tünteti fel. Ebből látható, hogy a fejlett tőkés országok cserearányai jelentősen romlottak, a fejlődő világ egészéé számottevően javult, ez utóbbi azonban az olajexportőrök kizárólagos, de igen nagymérvű cserearányjavulásának következménye. A nemzetközi munkamegosztásba való igen szerény bekapcsolódás magyarázza, hogy a legkevésbé fejlett országok cserearányai viszonylag szerény mértékben romlottak csak, míg a jelentős olajimportra szoruló iparcikkexportőröké erősebben. A legnagyobb mértékben azonban az „egyéb fejlődő” országok nagyszámú csoportját sújtotta a cserearányok átrendeződése: ezek egyrészt kénytelenek voltak elszenvedni az olajárváltozások negatív hatásait, másrészt azonban nem rendelkeztek az e hatások részleges tompítására alkalmas exportszerkezettel, harmadrészt pedig túl erőteljesen integrálódtak a nemzetközi munkamegosztásba ahhoz, hogy a hatások alól ki tudták volna vonni magukat. 1974 és 1978 között a cserearány-változások negatív hatásait a fejlett tőkés és ipari exportőr fejlődő országok már kezdték mérsékelni (felszámolni), ugyanakkor az „egyéb fejlődő országok” népes táborában a romlás folyamata egyértelműen tovább haladt előre. Érdemes utalni arra, hogy a cserearányok változásait országonként vizsgálva egyértelműen kibontakozik az a kép, hogy cserearányaikat kizárólag az olajexportőr országok, valamint a nemzetközi kávépiacon bekövetkezett kínálati hiány áremelő hatásából profitáló kávéexportőr gazdaságok tudták javítani. Minden más gazdaság, még a leginkább feldolgozóipari exportra orientáltak is, esetenként tetemes cserearányveszteséget szenvedtek. A cserearány-változások éreztették hatásukat a fejlődő országok külkereskedelmi forgalmának relációs megoszlásában is. A jelentős olajimporttal összhangban, elsősorban az importban - de az exportban is - megnőtt a fejlődő országok egymás közti kereskedelmének világkereskedelmi fontossága. Ezzel párhuzamosan exportjukban kevésbé, importjukban erőteljesebben mérséklődött a fejlett tőkés országok szerepe, és kisebbrészt a szocialista országok részesedése is csökkent. Ügyszintén az olajárváltozásokkal van összefüggésben, hogy a legjelentősebb exportőri pozíciókat olajexportőr országok foglalják el. 1979-ben Szaúd-Arábiából származott a fejlődő világ teljes kivitelének közel 15 százaléka, az utána következő Irak részesedése alig haladta meg az 5 százalékot, és a legjelentősebb nem olajexportőr, Brazília 3,8 százalékos részesedésével csak hatodik volt a sorban (1970-ben még első). Amíg azonban az olajexportőrök 1970 és 1979 között döntően az olajárak többszörösre növekedésének köszönhetik kivitelük 7-8-szorosára (Szaúd-Arábia esetében több mint hússzorosára!) emelkedését, addig az ipari termékeket exportáló gazdaságok a külföldre eladott mennyiség növelésének és az exportszerkezet átalakításának eredményeként tudták kivitelüket általában a háromszorosára (de például Dél-Korea a hatszorosára) bővíteni. A hetvenes években megnőtt a világexportban figyelembe veendő súllyal részt vevő fejlődő országok száma. 1979-ben egy híján húsz ország exportja haladta meg az 5 milliárd dollárt. (Magyarország kivitele ugyanebben az évben mintegy 10 milliárd dollár volt.) Jóval terí tettebb az import országonkénti megoszlása. Itt Szaúd-Arábia, Brazília és Dél-Korea közel azonos szinten áll, évi 20 milliárd dolláros behozatallal. 17 ország importja haladja meg az 5 milliárd dollárt, vagyis jelent számottevő piacot a világ- gazdaság exportőrei számára. Igen lényeges és nemcsak a fejlődő országokra érvényes tanulság, hogy az iparcikk-exportőri pozíciókba „belenőtt” fejlődő országok szinte kivétel nélkül növelték részesedésüket a fejlődő országok világimportjában, annak ellenére, hogy a legjelentősebb fizetőképes importkereslet nem ezekben, hanem az olaj147
