Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Makai György: A fejlődő országok és a közel-keleti kérdés
lépése rákényszeríti Izraelt a Sinai-félsziget és a gazai övezet kiürítésére, de a palesztinokról nem esik szó, sem ekkor, sem pedig az 1958. júliusi iraki forradalmat követően, amikor a „láncreakció ” elhárítására brit ejtőernyősöket vetnek be Jordániában, és amerikai tengerészgyalogosok szállnak partra Libanonban. 19 61. február - Belgrádban megrendezik az el nem kötelezettek mozgalmának első, alakuló csúcsértekezletét, s 1963 májusában megalakul az Afrikai Egységszervezet. Noha Nasszer egyiptomi elnök a belgrádi csúcs egyik illusztris részvevője, s Egyiptom kezdettől fogva aktív szerepet játszik az Afrikai Egységszervezet tevékenységében, a közel-keleti kérdés ekkor nem jelent akut problémát, s a palesztinok ügye még nem foglalkoztatja a fejlődő országokat. 1964. január - Nasszer kezdeményezésére összeül Kairóban az első arab csúcsértekezlet. Két fontos határozat születik: az egyik a Jordán-folyó vizének hasznosítását célzó izraeli tervek elhárítása, a másik a Palesztin Felszabadítási Szervezet létrehozása. Érdemes e két határozat hátterét megvilágítani, mert így könnyebben megértjük a jelenlegi közel-keleti probléma genezisét. Való igaz ugyan, hogy a nemzetközi imperializmus, s elsősorban az amerikai imperializmus már korábban is érdekelt volt a térségben, már korábban is törekedett a nemzeti felszabadító mozgalmak szétzúzására, illetve megfékezésére, a szocialista országok, e mozgalmak természetes szövetségesei növekvő befolyásának ellensúlyozására, de azért más a szándék, és más a tettekben megnyilvánuló politika. Az Egyesült Államok viszonylag későn jelent meg ebben a térségben, az 1956-os szuezi válság idején valóságos békeapostolként igyekezett politikai tőkét kovácsolni angol és francia vetélytárs-szövetségeseinek baklövéseiből. (Ben Gurion izraeli miniszterelnök 1957 tavaszán még ótestamentumi átkokat szórt Washingtonra, amiért követelte az izraeli megszállók azonnali távozását a gazai övezetből.) És noha Eisenhower elnök nem sokkal később meghirdeti a térségben a kommunistaellenes szent szövetség doktrínáját, majd egy év múlva partra szállnak Libanonban az amerikai tengerészgyalogosok, ez a politika jobbára rögtönzésekből áll, átfogó elképzelések nélkül. A térség fontos az Egyesült Államok számára, de még nem létfontosságú, hisz Amerika csak 1970-ben szűnik meg olajexportáló lenni. A washingtoni politika fordulatát az 1962-es jemeni forradalom készíti elő. A középkori teokráciát megdöntő fiatal katonatisztek segítséget kapnak Egyiptomtól, a királypártiakat viszont Szaúd-Arábia támogatja. Washington, amely az utolsó pillanatig reményeket fűz ahhoz, hogy a nasszeri nacionalizmust kommunistaellenes irányba fordíthatja, most a „dominó-elmélet” hatása alá kerül: mi lesz, ha továbbterjed a „jemeni métely”, elbukik a szaúdi monarchia, s „nasszerizálódik” az egész Arab-félsziget? Szaúd-Arábia már tényleges washingtoni érdekeltség, a nagy olaj monopóliumok konzorciumának, az ARAMCO-nak a vadászterülete. Fejszal herceg, szaúdi miniszterelnök segítséget kér Nasszerrel szemben az Egyesült Államoktól, s Kennedy elnök kötelezettséget vállal, hogy megvédi Szaúd-Arábiát egy esetleges külső támadással szemben. Kennedy kötelezettsége mindmáig érvényben van, napjainkban is ez a különleges szaúdi-amerikai kapcsolat alapja. A washingtoni politika fordulatának másik eleme Izrael és az Egyesült Államok közös stratégiájának kikovácsolódása volt-a jemeni forradalom nyomán indul meg a két ország közeledésének folyamata. Feltartóztatni a nasszerizmust az Arab-félszigeten, és Izraelt faltörő kosként felhasználni a radikális arab rezsimek megdöntésére vagy meg- gyöngítésére - így fogalmazódik meg a térségben az immár koherens amerikai stratégia, tükrözve a kiábrándulást az arab nacionalizmus formálhatóságában. Nasszer már jóval korábban, a Népi Erők Nemzeti Kongresszusának 1962. májusi ülésén rámutat a csak később realizálódó összefogás lényegére: „Népünknek az az elszántsága, hogy véget vet Izrael ellenséges tevékenységének a palesztin haza egy részén, egyet jelentene azzal az 100
