Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
A szocialista orientációjú fejlődés térhódítása Fekete-Afrikában a nemzetközi politika jelentős új vonása, amelyre a világ különböző társadalmi berendezkedésű országai külpolitikai törekvéseik tartalmának megfelelően eltérő módon reagálnak. A szocialista közösség országai internacionalista kötelességüknek tartják a társadalmi haladás útjára lépett és annak során a nem kapitalista fejlődés legmagasabb szintű szakaszába jutott országok támogatását. Ebben az összefüggésben is alapvető jelentőségű annak megállapítása, hogy „ ... a szocialista stratégiának két egymást feltételező fő eleme a békés egymás mellett élés elvének érvényesülésére épülő, hosszú távon is stabil nemzetközi viszonyok biztosítása és a társadalmi haladás előmozdítása valamennyi országcsoportban”.48 így a béke megszilárdítására irányuló törekvés nem jelentheti a nemzeti és társadalmi kizsákmányolás konzerválásának elfogadását, másfelől viszont elfogadhatatlanok azok a - főként a kínai külpolitika korábbi szakaszára jellemző - kalandor próbálkozások, amelyek a társadalmi haladás ügyének szolgálata ürügyén támadják és akadályozzák a nemzetközi enyhülést, veszélyeztetik a világbékét, semmibe veszik az emberiség alapvető érdekeit, és így végső soron, objektív hatásukban sértik a társadalmi haladás globális érdekeit. „A békéért, a biztonságért, az enyhülésért folyó harcban sohasem szabad figyelmen kívül hagyni a szocializmus és a haladás érdekeit, másrészt a forradalmi erők támogatása nem történhet úgy, hogy az kárt okozzon az összérdeknek, a békének és a biztonság megszilárdításának.”49 Itt kell említést tenni az ebben a relációban folytatott kínai külpolitika néhány jellemző vonásáról is, mert a kínai vezetés külpolitikai tevékenysége jelenleg elsősorban éppen a szocialista közösség országainak a társadalmi haladás más erőivel való szembeállítására irányul Fekete-Afrika térségében is. A maoizmus eszmerendszerében a fejlődő országok, az ún. harmadik világ országai képviselik a világforradalom vezető erejét, missziójukat azonban csak úgy teljesíthetik, ha fejlődésükben a kínai modellt, társadalmi ellentmondásaik megoldásában pedig a kínai ideológia és politika útmutatásait követik. A kispolgári kalandorság talaján kialakított kínai forradalomelmélet Fekete-Afrikában elvetette a nem kapitalista fejlődés lehetőségét, azt állítva, „... hogy a nem kapitalista útról szóló tézis nem egyéb üres beszédnél”.50 Az elméleti ellenvetéseknél is élesebb azonban a kínai külpolitika gyakorlata és a szocialista orientációjú országok fejlődésének érdekei közötti ellentét. A jelenlegi kínai vezetés ugyanis szovjetellenes (objektíve szocialistaellenes), nagyhatalmi törekvéseinek érvényesítése érdekében minden lehetőséget megragad világpolitikai befolyásának növelésére, és a tőkés országokkal való konjunkturális kapcsolatok jelentőségének felértékelésével párhuzamosan, egyértelműen alárendeli hegemonisztikus céljainak konkrét fekete-afrikai lépéseit. Ez az osztályszempontokat teljesen figyelmen kívül hagyó irányvonal vezetett a nemzetközi imperializmussal és a fajüldöző dél-afrikai rezsimmel az Angolai Népi Köztársaság ellen kötött szövetséghez, valamint a szomáliai-szovjet kapcsolatok látványos lazulását követően a kínai befolyás növelésére tett gyors lépésekhez is. A kínai politika-bár hatása most sem szűnt meg teljesen - komoly presztízsveszteségeket szenvedett Fekete-Afrikában, még azokban az országokban is, amelyekkel Peking korábban igen intenzív kapcsolatokat tartott fenn. A szocialista orientációjú országok vezetői a marxista-leninista ideológia alapján állást foglalnak a szovjet-kínai vitában, és a társadalmi haladás globális érdekeit szem előtt tartó külpolitikai irányvonaluk szellemében élesen bírálják a kínai vezetés elvtelen manővereit. Mengisztu Hailé-Mariam etióp államfő a kínai párt vezetőinek tevékenységére utalva kijelentette: „Elítéljük azt a reakciós pártot, amely a kommunizmus nevében üzletel, de a gyakorlatban antikommu- nista.”51 A szocialista orientációjú fekete-afrikai országok helye a világpolitikában 92
