Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
A forradalmi demokrácia leghaladóbb képviselői - elsősorban az egyre radikalizá- lódó forradalmi gyakorlat eredményeként - a szocialista orientációjú országokban már túljutottak a haladó nacionalizmus és a „nacionalista” szocializmus által jellemezhető szakaszokon, és egyre inkább magukévá teszik a társadalmi jelenségek tudományos magyarázatát nyújtó marxista-leninista ideológiát.25 Fekete-Afrikában először Marien Ngouabi kongói rendszere kötelezte el magát a marxizmus-leninizmus mellett: „Mindenekelőtt le kell szögeznünk - jelentette ki a kongói politikus hogy csak egy szocializmus létezik, a tudományos szocializmus, amelynek alapjait Marx és Engels dolgozta ki... Beszélhetünk a szocializmushoz vezető afrikai utakról, de semmiképpen sem afrikai szocializmusról.”26 A Kongói Munkapárt alapszabályzata pedig kimondja, hogy „... a párt a marxista—leninista eszmékből táplálkozik, az általános marxista igazságtól haladva a kongói dolgozók és a kongói nép felszabadítását célul kitűző kongói forradalom konkrét gyakorlatáig”.27 Hasonló eszmei alapokon állnak az angolai és a mozambiki forradalmak is, amelyeknek a vezetői már a fegyveres felszabadító harc szakaszában jelentős utat tettek meg — nem utolsósorban a portugál kommunisták hatására - a tudományos szocializmus felé vezető úton. „A forradalom és az azt vezető párt - fogalmazódott meg az angolai MPLA Munkapárt I. kongresszusának téziseiben - csak a tudományos szocializmus ideológiáját választhatja vezérfonalául.”28 Etiópiában pedig, ahol a forradalom ideológiai bázisa rendkívül éles osztályharcban fejlődött és szilárdult meg, az ország élén álló katonai vezetők nyíltan hirdetik, hogy „... célunk a szocializmus, és választásunk megmásíthatatlan. Amikor szocializmusról beszélünk, ezen az egyetlen, a tudományos szocializmust értjük, amely a marxizmus- leninizmus elvein, a proletárdiktatúra tanán alapszik.”29 A marxizmus-leninizmus deklarálása azonban nem minden esetben jelenti a munkásosztály tudományos világnézete egészének következetes érvényesülését minden vonatkozásban. A társadalmi fejlődés alacsonyabb szintjén álló népeknél a vallás befolyása olyan tény, amivel hosszabb távon is számolni kell. A vallás elleni elhamarkodott radikális fellépés veszélyeit jól látva, a szocialista orientációjú országok vezetőinek többsége azon az állásponton van, hogy „... hinni vagy nem hinni egy vallásban személyes ügynek tekinthető, de senkinek sincs joga ahhoz, hogy a forradalom ellen prédikáljon azon az alapon, hogy védi a vallást és egoista személyes érdekeit”.30 A szocialista orientációjú fejlődés térnyerése csak a tudományos szocializmus eszméinek terjedése, azok egyre következetesebb alkalmazása alapján mehet végbe. Másrészt viszont a szocialista orientációjú fekete-afrikai országok sajátos feltételek között végbemenő fejlődésének eddigi tapasztalatai maguk is hozzájárulnak a marxizmus-leninizmus gazdagodásához, alkotó továbbfejlesztéséhez.31 Jelenleg ezek az országok még messze vannak attól, hogy a törzsi, vallási és etnikai ellentéteket egyértelműen háttérbe szorítsa az ideológiai egység. Tény viszont, hogy „a világforradalmi folyamat feltartóztathatatlanul folyik... A forradalom új győzelmei annál előbb következnek be, minél mélyebben hatolnak a tömegek tudatába a marxizmus-leninizmus nagy eszméi.”32 b) élcsapatpárt a szocialista orientációjú országokban Az eddig a szocialista orientációjú fejlődés szakaszába eljutott fekete-afrikai országokban nem alakultak ki önálló kommunista pártok, jóllehet a marxista elemek hatása - főleg a volt portugál területeken — jelentős volt már a nemzeti felszabadító mozgalomban is. így tehát nem állhatták kommunista pártok a szocialista orientációjú fejlődés élére, hanem a különböző módon létrejött forradalmi demokrata vezetésű politikai vagy katonai (a volt portugál gyarmatok esetében eredetileg front jellegű) szervezetek váltak —ez ideig mindig egypártrendszer keretében - a marxizmus-leninizmus ideológiai alapján 87
