Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Tóthné Nagy Magdolna: Az el nem kötelezett országok mozgalmának történetéről
a nemzetközi feszültséget a tömbök puszta létéből, szembeállásából vezették le, figyelmen kívül hagyva a két világrendszer jellegét, a közöttük folyó harc mélyebb tartalmát. A hetvenes évek közepétől tapasztalható változások a mozgalomban több tényezőre vezethetők vissza. Ezek között megemlítendő a nemzetközi légkör fokozatos romlása, a két világrendszer közötti viszonylagos erőegyensúly mellett az éleződő osztályharc, a fejlődő világ térségei jelentőségének megnövekedése, s végül a mozgalom belső fejlődése. A mozgalom taglétszámának növekedése minőségileg negatív és pozitív jelenségekkel jár együtt. Egyrészt a hatvanas évek közepétől a mozgalom bizonyos „felhígulása” ment végbe, s ennek keretében egyre több olyan fejlődő ország került soraiba, amely jobboldali, reakciós beállítottságú volt. Másrészt viszont a társadalmi-gazdasági differenciálódás következtében megjelent a hetvenes évek közepén a mozgalomban az új, következetesen marxista haladó mag, amely létszámában és hatásában megnövekedett befolyást, minőségileg új felfogást képviselt. A mozgalomban mindenkor különböző társadalmi rendszerű országok vettek részt, de arányuk és befolyásuk az egyes időszakokban más és más volt. A hetvenes években alakult ki a mozgalom jelenleg is létező három irányzata: a haladó mag, a centrum és a jobboldal. Az eltérő vélemények a mozgalom tartalmi polarizációjában is megnyilvánulnak, elsősorban a mozgalom további irányával, kritériumaival és feladataival kapcsolatban. A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy - a haladó szárny jelentős erősödése ellenére - a mozgalom többségét a centrum képezi, amely számbeli fölényével meg tudja tartani a két véglet közötti egyensúlyt. A dokumentumokban és nyilatkozatokban ezt a folyamatot az tükrözi, hogy az imperializmussal egyidejűleg a hegemonizmust is fő ellenségként ítélik el. Az el nem kötelezett mozgalom dokumentumai arról tanúskodnak, hogy a hegemonizmus kifejezés a hetvenes évekig az el nem kötelezettek okmányaiban nem fordult elő. Mint általános, imperializmustól elvonatkoztatott, önálló kategória első ízben a colombói konferencián jelent meg. A hegemonizmus térhódításával összefüggésben válik mind általánosabbá a tömbszemlélet nagyhatalmiként való értelmezése, ami a mozgalom többsége számára a kelet-nyugati konfrontációt egyre inkább a nagyhatalmak és a kis országok ellentétére formálja. A nagyhatalmak között így sokan ma éppúgy nem tesznek gyakorlatilag különbséget, mint a tömbök és vezető hatalmaik között a kezdetekben, vagyis egyformán ítélik meg a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat. A „hegemonizmust” természetesen eltérően értelmezik a mozgalom egyes irányzatai. így a balszárny a fogalmat Kína és az Egyesült Államok hegemonizmusaként értelmezi, míg a jobbszárny elsősorban a Szovjetuniót vádolja ezzel. A centrum pedig mindhárom nagyhatalom hegemonizmusát érti rajta, azaz az Egyesült Államok és Kína mellett a Szovjetunióét is. A konszenzus kialakítására egyébként éppen azért van mód e kérdésben, mert a dokumentumokban az utalások név nélkül, semleges megfogalmazásban szerepelnek, míg a konkrét megnevezések az egyes országok felszólalásaiban hangzanak el. A jobbszárny és a centrum egyes országai leggyakrabban azonban a Szovjetunió elleni támadásokra használja fel ezt a kifejezést, mivel ez az egyetlen olyan fogalom, amely a Szovjetunió elleni fellépésre lehetőséget nyújt. Ez a tendencia a havannai csúcskonferencia előtt, alatt és után a mozgalmon belüli haladó mag, valamint a Szovjetunió és a szocialista országok elleni nyílt támadásban nyilvánult meg az egyes vitás kérdésekben, így a szocialista országok Afrika-politikáját és a kambodzsai segítségnyújtást illetően, majd Afganisztán kérdésében. A mozgalom eddigi történetében példa nélküli a jobboldal és a centrum egyes országainak sorozatos, összehangolt fellépése a mozgalmon belül és kívül, az ENSZ fórumain pedig nyílt együttműködése (együtt szavazása) a Nyugattal és Kínával. A mozgalom értékelésének mérlege azonban ettől függetlenül továbbra is pozitív. 74
