Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Marton Imre: Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában
városi népességük is már négyszázmillió, eléri a centrum (600 millió fő) kétharmadát. Az ENSZ egyik 1974-ben megjelent tanulmánya a következő előrejelzést adja a városi lakosság várható alakulásáról: 195° 1975 2000 (millió fő) Mexico City 2,9 10,9 31,5 Sao Paulo 2>5 9,9 26,0 Kairó 2,4 6,9 16,9 Lagos °>3 2,1 9,4 Calcutta 4,5 8,1 20,4 Bombay 2,9 7,1 i9>4 Peking 2,2 8,9 22,0 New York 12,3 *7,° 22,2 London 10,2 10,7 12,7 Tokió 6,7 17,5 28,7 1975-ben a fejlődő országok 90 városában a lakosság száma meghaladta az 1 millió főt, 2000-re csaknem 300 ilyen város lesz. A Finance and Development 1976. márciusi számában közölt tanulmány szerint Brazíliában 2000-re a városi lakosság 65,1-ről 161 millióra, Egyiptomban 17,8-ról 42,7 millióra, Nigériában 11,4-ről 41 millióra, Indiában 13 2,4-ről 354,9 millióra, Kínában 207-ről 478 millióra emelkedik. A fejlett országokban az urbanizáció emberi, ökológiai és szociológiai hatásai kezdenek ijesztővé válni. A fejlődő világban előreláthatóan társadalmi földcsuszamlások következhetnek be, ha továbbra is az egyenlőtlen fejlődést és az elmaradottságot kiváltó mechanizmusok érvényesülnek. Az urbanizáció a hagyomány és a modernizáció robbanókeverékét termeli ki. A város a fejlődő világban a marxizmus elterjedésének kitüntetett közege, de a marxizmus meggyökereződésének, meghonosodásának feltételei eltérnek az európai körülményektől. Az urbanizáció meggyorsulása együtt jár a társadalmi tagozódás módosulásával. Samir Amin „A jelenkori imperialista rendszer osztálystruktúrája” című tanulmányában tanulságos összehasonlító adatokat közöl a fejlett és az elmaradott országok osztálystruktúrájáról a tőkés világrendszeren belül. Érdekes felfigyelni arra, hogy míg a centrum proletarizálódó kispolgárságának egy főre jutó évi jövedelme 5200, addig a periféria kispolgári rétegeinek jövedelme csak 800 dollár. (A proletarizálódó kispolgársághoz tartoznak a városi és a falusi kisáruter- melők, a kisiparosok, a kiskereskedők és a bérből élő alacsony beosztásúak.) A munkás- osztály egy főre jutó jövedelme a centrumban 3800, a perifériában pedig 600 dollár. A centrumban az egy keresőre jutó jövedelem 6020, a perifériában 460 dollár. Természetesen a jövedelem nagyságából nem lehet közvetlenül következtetni a politikai és ideológiai hozzállásra, mégis sokat mond az az összehasonlító adat, hogy a periférián a proletarizálódó kispolgárság átlagos évi jövedelme igen közel áll a munkás jövedelméhez (800, illetve 600 dollár). Ez mutatja, hogy a mindennapi életviszonyok tekintetében e két társadalmi réteg igen közel áll egymáshoz, és a leglényegesebb társadalmipolitikai kérdésekre gyakran hasonló módon reagálnak. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a marxista eszmék befogadásának szociális bázisa viszonylag széles, de nem homogén. Az osztályhelyzet nem határozza meg egyértelműen a társadalmi helyzetet. Az egyes rétegeket és osztályokat a szolidaritások változatos hálózata fonja be.
