Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
általában nem földrajzi régiók közötti viszályok alapján keletkeznek. így elsimításuk sem valósulhat meg földrajzi keretekben. Az érvek és ellenérvek felsorolását folytatni lehetne. Egy bizonyos: a fejlődő országoknak a Biztonsági Tanács átszervezését sürgető követelései éles vélemény- és érdekellentéteket váltottak ki. Ügy tűnik azonban, hogy a vétójogot illető elgondolásaik belátható időn belül aligha valósulnak meg. A fejlődő országok követelései az ENSZ Titkárságának apparátusát is érintik, ahol növelni kívánják állampolgáraik számát és részarányát, gyarapítani képviselőiket a vezető posztokon. Céljaik eléréséhez a posztok szétosztásának, a nemzeti kvóták meghatározásának érvényben levő elveit vonják revízió alá. Bírálják a kiválasztás és az előléptetés jelenlegi rendjét. Követeléseik elsősorban a tőkés országok kiváltságos helyzetének megtörésére irányulnak. Az új és magasabb állások megszerzése két szempontból is fontos számukra: egyrészt ezáltal kívánják méltányosabbá tenni képviseleti arányukat a titkárságon belül, másrészt a titkársági kulcspozíciókat (és az új részlegeket) eszköznek tekintik arra, hogy azok révén elméletileg jobban kidolgozzák követeléseiket, érvelési rendszerüket, ellenőrizzék a végrehajtást, bővebb és jobban felhasználható adatokhoz jussanak. (A fejlesztésért és a nemzetközi gazdasági együttműködésért felelős főigazgatónak a 11. rendkívüli ülésszakra készített magas színvonalú elemző jelentése (A/S—11/5) az új nemzetközi gazdasági rend felállításának eredményeiről különösen jó példája ennek.) A fejlődő országok megkülönböztetett figyelemmel kísérik az ENSZ és a szakosított szervezetek költségvetésének összeállítását. A költségvetés állandó és lényeges emelését szorgalmazzák, mivel gazdasági-szociális feladataik egy részét ennek terhére remélik megoldani. A nemzetközi szervezetek útján nyújtott műszaki-tudományos segítség kedvezményezettjei döntő mértékben a fejlődő országok. Az ilyen természetű kiadások fedezetét mindeddig a tagországok önkéntes felajánlásai adták, de a fejlődő orszá- megújuló és részben már eredményt hozó kísérleteket tesznek arra, hogy ezeket a tételeket a rendes költségvetésbe vigyék át, s ezáltal a források stabilabbak és könnyebben bővíthetők legyenek. Az ENSZ-ben és a leszerelési tárgyalásokon tapasztalt folyamatok a szakosított szervezetekben, az ENSZ-határozatok alapján összehívott világkonferenciákon és más nemzetközi rendezvényeken is érvényesülnek, természetesen kisebb eltérésekkel, az adott szervezet vagy tanácskozás feladatkörének függvényeként. Több nemzetközi szervezet alapokmányának módosítását is napirenden tartják. Az új nemzetközi gazdasági rend mintájára a nemzetközi élet más területén is „új rendet” akarnak, amely minden esetben magába foglalja azt a törekvést, hogy az új rend a fejlődő országok érdekeinek jobban megfeleljen, kialakításában és működtetésében meghatározó vagy legalábbis lényegesen nagyobb szerephez jussanak.4 A fejlődő országok mind erőteljesebb támadása a tőkés társadalmi rendszer gazdasági, politikai és egyéb pillérei ellen fokozott ellenállásra, néhol ellentámadásra készteti az imperialista hatalmakat. A számukra kellemetlen kérdések egyre gyakoribbá váló felvetése miatt igyekeznek a szakosított szervezeteket politikamentessé tenni, egyelőre kevés sikerrel. A szocialista országok rokonszenwel fogadják a fejlődő országok kezdeményezéseit az ENSZ hatékonyságának, demokratizmusának növelésére, az ENSZ szerepének fokozására a világpolitikai problémák megoldásában, a nemzetközi béke és biztonság erősítésében. Megértik azokat a törekvéseket is, amelyek a fejlődő országok jogos igényeinek kielégítését célozzák, és politikai súlyuk növelését a világszervezeten belül. Egyetértenek azzal is, hogy az ENSZ fórumain nagyobb figyelmet kapjanak az elmaradott országok súlyos szociális-gazdasági nehézségei - az ENSZ univerzális jellegének 44