Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Balogh András: A fejlődő országok néhány időszerű problémája
rialista egységét. A bizonytalanságok és zavarkeltő akciók ellenére biztosítottak voltak a feltételek az eddigi eredmények stabilizálására és újabbak elérésére. Havannában ismét megerősítették, hogy az el nem kötelezettség lényege az imperializmus valamennyi megnyilvánulása, a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az apartheid és a fajüldözés elleni harc. Az el nem kötelezettek nagy hozzájárulása az összes haladó erő közös törekvéséhez az is, hogy a Föld sok országában tudatosítja azt az összefüggést, amely az egyetemes béke és biztonság elérése, valamint az egyenlőtlenségen és igazságtalanságon alapuló kolonia- lista viszonyoknak, illetve azok maradványainak felszámolása között fennáll. A mozgalomnak sikerült megőriznie az 1961-ben megfogalmazott irányvonalat, amelynek értelmében a mozgalomhoz való csatlakozás feltételeihez ugyanúgy hozzátartozik a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésén alapuló nemzetközi tevékenység, mint a nemzeti felszabadító mozgalmak következetes támogatása. Egyre általánosabban elfogadottá vált, hogy a földkerekség valamennyi népe teljes függetlenségének kivívása nélkül nem képzelhető el a tartós biztonság sem. Egy igazságosságon és egyenlőségen alapuló nemzetközi gazdasági rend pillérei közé tartozik a béke, a függetlenség és a nemzetek közötti egyenlőség is. A szocialista országok jól ismert álláspontjaihoz közel áll vagy egybeesik velük az el nem kötelezetteknek a különféle fontos nemzetközi kérdésekben született konkrét állásfoglalásainak jelentős hányada. Az egyetemes békét súlyosan fenyegető válsággócok közé az el nem kötelezettek mozgalma is olyanokat sorol, mint a közel-keleti és ezen belül a palesztin kérdés megoldatlansága, Afrika déli részén a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikája, Nyugat-Szahara önrendelkezési jogának megsértése, Ciprus erőszakos kettéosztása, az imperialista támaszpontok léte. Nagyra értékelhetők az el nem kötelezettek következetes állásfoglalásai a közel- keleti helyzetről. A havannai csúcsértekezlet szerint „... a közel-keleti helyzet továbbra is komoly fenyegetést jelent a világ békéjére és biztonságára. Növeli egy új háború kirobbanásának lehetőségét, mivel Izrael kitart agresszív, terjeszkedő politikája mellett, és az Egyesült Államok támogatásával gyarmati településeket létesít a megszállt területeken. Ez a támogatás is szerepet játszik abban, hogy Izrael nem hajlandó elismerni a palesztin nép elidegeníthetetlen nemzeti jogait, és nem vonul ki az összes megszállt arab területről, megsértve ezzel az ENSZ-nek és az el nem kötelezett országoknak e kérdésben hozott minden határozatát.”8 Valóban, a Camp David-i egyezmények nem segítik elő a kibontakozást, az igazságos megoldást, amely nélkül a tartós béke nem állítható helyre. Ez csak átfogó megállapodás eredményeként lehetséges, amely elismeri a térség valamennyi népének nemzeti jogait, beleértve az államalapításhoz való jogot is. Határozott antikolonialista hangvételűek az el nem kötelezetteknek az Afrika déli részén kialakult helyzetről szóló állásfoglalásai, amelyekben aláhúzzák, hogy „.. .a ko- lonializmus és a fajüldözés, amely nyílt kihívás a nemzetközi közösség, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése által elfogadott különféle határozatokkal szemben, főként azért maradhatott fenn, mert az imperializmus katonai, műszaki, gazdasági, politikai, diplomáciai és más formában segítséget nyújtott a fajüldöző rendszereknek”.9 A megoldást az el nem kötelezettek mozgalmához hasonlóan a szocialista országok is abban látják: biztosítani kell, hogy a Dél-afrikai Köztársaság feltétel nélkül vonuljon ki az általa törvénytelenül megszállt Namíbia területéről, hogy garantálni kell a namí- biai nép jogát a szabadságra, a függetlenségre és a területi sérthetetlenségre, hogy további támogatást kell nyújtani a SWAPO-nak mint a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének, hogy széles nemzetközi összefogással kell támogatni a dél-afrikai hazafiak küzdelmét a fasiszta, fajüldöző rendszer felszámolásáért, amely a bantusztánok 3°
