Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
lezett mozgalmat a nemzetközi életben valamiféle különálló harmadik erővé szeretnék formálni. Meggyőződésünk, hogy ezek a nézetek és az ilyen erőfeszítések nehezítik a fejlődő országok harcát, és ellentétben állnak valós érdekeikkel. Tulajdonképpen - az imperialista és a hegemonista kínai szándékoknak megfelelően - a fejlődő világot eltávolítják igazi céljaitól, gyengítve imperialistaellenes küzdelmének hatékonyságát. Aggodalommal tapasztaljuk, hogy ezeknek az országoknak a körében az utóbbi időben növekszik az ellentét, terjed körükben a borúlátás a nemzetközi helyzet megítélésében. Ez nyilván annak a következménye, hogy az el nem kötelezett fejlődő országok megosztásán, az el nem kötelezettek és a szocialista országok szembeállításán fáradozó erők tevékenysége nem maradt hatástalan, számos fejlődő országban sikerült megingatni a szocialista országok iránti bizalmat, elfogadtatni az imperialista propaganda olyan képtelen állításait, hogy a nemzetközi feszültséget a fejlődő világban keletkezett problémák váltották ki; hogy az Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában kialakult válsággócok fékezték le a nemzetközi enyhülés folyamatát. A fejlődő, el nem kötelezett országok soraiban éberségre és közös fellépésre van szükség avégett, hogy hatékonyabban közreműködjenek a nemzetközi enyhülés megőrzéséért folyó küzdelemben; hogy szembe- szálljanak az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak olyan törekvéseivel, amelyek a nemzetközi enyhülést, együttműködést, valamint a leszerelési tárgyalásokat csak akkor készek elfogadni, ha a fejlődő világban maradéktalanul visszaállíthatják befolyásukat, ha megállítják a fejlődő világban kibontakozott politikai és gazdasági függetlenségi törekvéseket és a haladó irányú társadalmi folyamatokat; ha a Szovjetunió és a szocialista országok beszüntetik a gyarmati felszabadító és a nemzeti függedenségért folyó anti- imperialista küzdelmek támogatását. Az el nem kötelezett országok többsége a jövőben is az egyértelmű és bátor andimperialista politika híve marad. Ezért joggal bízhatunk abban, hogy a szocialista és a fejlődő, el nem kötelezett országok közös erőfeszítéseivel elhárítható a nemzetközi reakció kísérlete, hogy egész Ázsiára, Afrikára és Latin-Amerikára kiterjedő válságövezetet hozzon létre. Ilyen imperialista törekvések tétlen szemlélése azt eredményezné, hogy a fejlődő világ ismét az imperializmus tartalékává válna, a nemzetközi erőviszonyok olyképpen módosulnának, hogy az imperializmus fokozná agresszivitását és mohóságát, amely a nemzetközi feszültséget a végletekig fokozná. * A fejlődő országok és hazánk kapcsolataiban alapvető és fokozódó jelentőségű szerepet töltenek be a gazdasági együttműködés különféle területei. Gazdasági kapcsolataink igen alacsony szintről indultak az ötvenes években. Jelentősebb fejlődésük a hatvanas években bontakozott ki, és azóta folyamatos. Együttműködésünk gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos együttműködési megállapodások és egyezmények kereteiben történik. Több relációban kormányközi gazdasági vegyes bizottságunk működik. A külkereskedelmi forgalmat néhány reláció kivételével szabad devizában bonyolítjuk le. A fejlődő országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok terén a hetvenes évek második felétől - a változatlan elemek mellett — néhány új tényező megjelenésével kellett számolnunk. Változatlan, hogy a fejlődő világ gazdasága erős szálakkal kötődik a tőkés világgazdasághoz. A fejlett tőkés országok szinte monopolhelyzetben vannak a fejlődő országok fontos termékeinek, nyersanyagainak felvásárlásában és felhasználásában. Növekedő tendenciája ellenére a szocialista országok, közöttük hazánk súlya a fejlődő országok gazdasági életében még szerény. A tőkés pozíciók továbbélése mellett hatnak a történelmileg, legtöbbször még a gyarmatosítás időszakában kialakított gazdasági 12
