Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
vő eltorzult nacionalizmus, amelyet az ún. pániszlám mozgalom reakciós irányba igyekszik befolyásolni. Zavaró az a tény, hogy szinte állandósultak az arab országok közötti konfliktusok, amelyek kialakulásában jelentős szerepe van az imperialista erőknek, amelyek minden eszközzel biztosítani szeretnék befolyásukat ebben az energiahordozókban gazdag és stratégiai szempontból fontos térségben. Figyelembe véve az arab világ belső és nemzetközi politikai fejleményeit, valószínű, hogy az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elve alapján a jövőben is főként azokkal az országokkal tudjuk majd kapcsolatainkat a leggyorsabban fejleszteni, amelyek haladó politikát folytatnak, és azokkal, amelyek készek a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésre, s a közel-keleti konfliktus igazságos és tartós rendezésére törekednek. Hazánk kapcsolatai az ázsiai térség országaival (mindenekelőtt Indiával, Iránnal, Indonéziával) egyenletesen fejlődtek. Megoldatlan kétoldalú politikai problémák nem terhelik együttműködésünket. Ugyanakkor néhány nemzetközi kérdés - például a Kambodzsának nyújtott vietnami segítség - megítélésében fennálló nézetkülönbségeink az ázsiai régió egyes országaival esetenként zavarják a kapcsolatok elmélyítéséhez szükséges légkört. A vietnami nép internacionalista segítségét mi ugyanúgy tekintjük, ahogyan a kambodzsai nép: a kínai hatalmi politikát szolgáló embertelen rendszer ellen nyúj tott jogos támogatásnak. Néhány ázsiai ország, köztük az ASEAN-országok, más véleményen vannak. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk az Indiával fenntartott baráti és gyümölcsöző kapcsolatainknak. India békeszerető külpolitikáját az ázsiai kontinens biztonsága és stabilitása fontos garanciájának tekintjük. Nagyra értékeljük India szerepét az el nem kötelezett mozgalomban, kiállását a népek békéje és biztonsága mellett, szilárd álláspontját a térségben levő imperialista támaszpontok ellen. Az iráni antiimperialista forradalmat hatalmas horderejű fejleménynek értékeljük, amely amellett, hogy jelentősen gyengítette az Egyesült Államok befolyását a térségben, új távlatokat nyitott sokoldalú együttműködésünk előtt. Kétoldalú kapcsolataink fejlesztését zavaró, rendezetlen kérdés nincs országaink között. Szolidárisak vagyunk az iráni forradalom antiimperialista törekvéseivel, s reméljük, hogy Irán a térség haladó erőivel összhangban jótékonyan hozzá fog járulni az iráni nép boldogulásához, a népek békéjének és biztonságának előmozdításához. Az értelmetlen háborúvá fajult iraki-iráni ellentét (amellett, hogy nem oldott meg egyetlen kérdést sem) az imperialista hatalmak közvetlen beavatkozásával fenyeget. Sajnálkozunk afölött, hogy a két imperialistaellenes ország, a közös ellenséggel szembeni együttes fellépés helyett, egymás ellen harcol. A fegyveres konfliktus a kölcsönös szenvedések és károk mellett akadályozza a külállamokkal való együttműködésük szélesítését is. Országunk a béke mielőbbi helyreállításáért, az imperialista beavatkozás elhárításáért száll síkra, nem utolsósorban azért, mert a konfliktus károsan befolyásolja kölcsönösen előnyös együttműködésünket e két országgal. A trópusi Afrika országaival - a fentebb már említett néhány országot és a külgazdasági kapcsolatainkban fontos Nigériát leszámítva - együttműködésünk még meglehetősen szűk körű. Támogatjuk az afrikaiak küzdelmét a dél-afrikai fajüldöző rezsim ellen, s a namíbiai kérdés ENSZ-határozatok alapján történő rendezéséért szállunk síkra. Latin-Amerika országainak többségével politikai kapcsolataink rendezettek. Az együttműködés politikai intézményrendszere kialakult. Az elmúlt évek során - Kubán kívül - elsősorban Mexikóval épültek ki szorosabb kapcsolataink. Mexikó állásfoglalásait a világ és Latin-Amerika ügyeiről jelentős mértékben figyelembe veszik Dél- és Közép-Amerika többi országai is. Mexikó az Egyesült Államok nyomásának ellenállva, 9
