Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Kovács István: Az amerikai elnökválasztás után
Államok politikájának megvannak a maguk korlátái: a Szovjetunió és a szocialista országok mellett Nyugat-Európa és Japán ipari ereje, az ország függése a közel-keleti olajtól, a fejlődő világ nyersanyagaitól, a viszonylagosan meggyengült saját gazdasági erejétől. Ezt a helyzetet nem lehet a fegyverkezés fokozásával vagy katonai eszközökkel megváltoztatni. Reagan mozgásterét kétségtelenül befolyásolja majd szövetségeseinek mérsékeltebb, józanabb, a világ realitásaihoz jobban igazodó álláspontja is. Schmidt, az NSZK kancellárja a választások után tett amerikai útja során figyelmeztette Reagant, hogy az erőegyensúlyt az erők paritására kell építeni. „Reagan óvatos ember - mondotta rádiónyilatkozatában Schmidt aki nem vállal fölösleges kockázatot, és kész folytatni a tárgyalásokat a Szovjetunióval a fegyverkezés korlátozásáról, ami engem nagyon megnyugtat.” Schmidt ehhez hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa feladatai változatlanok maradtak az elnökválasztás után is: az enyhülési politika, a nyugati szövetség erősítése, a párbeszéd folytatása a fejlődő országokkal. Nyugat-Euró- pában remélik, hogy ezek a tanácsok meghallgatásra találnak majd a Fehér Eláz új lakójánál, aki kampány beszédeiben az amerikai vezető szerep visszaállítását sürgette a szövetségi rendszeren belül is. Az új amerikai elnöknek még nincs kiforrott Kína-politikája, hiszen először azt javasolta, hogy vissza kell állítani a hivatalos viszonyt Tajvannal. Peking tiltakozása után azonban módosított, és kifejezte reményét, hogy szélesedni fognak az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kapcsolatai. „Rosszhír az arabok számára”-ez volt az első reagálás az arab világból Reagan megválasztására. „Az új amerikai elnök hivatalba lépése egyértelműen hátrányos az arabok, mindenekelőtt a palesztinok számára, új feszültség forrása lehet a Közel-Keleten, s tovább bonyolíthatja az amúgy is nyugtalanító amerikaiarab kapcsolatokat” - hangoztatta egy bejrúti kommentár. Izraelben viszont megelégedéssel fogadták a hírt, mert az új elnök Izraelt tartja az Egyesült Államok legszilárdabb szövetségesének a térségben. Ha Reagan kitart a választási kampány során hangoztatott irányvonal mellett, ez újabb feszültségeket eredményezne a fejlődő világhoz fűződő amerikai kapcsolatokban is. Reagan ugyanis nyílt híve a Dél-Afrikával folytatott kereskedelem növelésének, ellenzi Közép- és Latin-Amerikában az Egyesült Államokkal szemben „barátságtalan” országok támogatását. „Hogyan képzeli el Reagan az amerikai vezető szerep visszaszerzését? - teszi fel a kérdést a Diario 16 című spanyol lap. - Ügy, hogy a végsőkig, és kerüljön, amibe kerül, támogatja az olyan hű barátokat, mint Somoza és a sah volt, Moszkva felé pedig kimutatja foga fehérjét, vagy pedig a párbeszéd, a pragmatizmus és a megállapodások útját választja? Sok minden függ attól - adja meg a választ is a lap -, kik lesznek azok az emberek, akik az új republikánus éra külpolitikáját kidolgozzák és valóra váltják.” Az új amerikai elnök hivatalba lépését és kormányprogramját nagy várako15
