Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Burchett, Wilfred: Dél-Afrika felkel ( Fodor Erika)
nem volt. Ezért próbált újra és újra megegyezni az FNLA-val. Számtalan megbeszélés folyt erről közöttük, több egyezményt is kötöttek, de ezek a megállapodások az FNLA tevékenysége miatt nem váltak valóra. Bepillantást enged a könyv a gyarmati portugál hadseregben uralkodó állapotokba is. Megismerkedhetünk a dél-afrikai inváziót megelőző eseményekkel, majd a kubai csapatok megjelenésével, az angolai-kubai kapcsolatokkal. A kubaiak nemcsak dél-afrikai csapatok visszaverésében játszottak döntő szerepet, de a függetlenség kikiáltását követően a gazdasági építőmunkában is segítettek. Az MPLA 1977 decemberében megtartott kongresszusán Neto elnök külön köszönetét mondott a kubai katonáknak és sza kemb ereknek. Burchett 1976-ban többször járt Angolában, közvetlenül láthatta a függetlenség kikiáltását követő időszak nehézségeit és az ezeket kihasználó ellenzék tevékenységét. Az angolai felszabadítási küzdelmek nyomon követése mellett a mozambiki felszabadítási harcokról is sokat megtudhatunk. Portugália afrikai gyarmatai közül Mozam- bik 1964-ben utolsóként, Angola (1961) és Bissau-Guinea (1963) után lépett a fegyveres felkelés útjára. A mozambiki felszabadítási mozgalom, a FRELIMO, nem sokkal megalakulása után irodákat nyithatott, kiképzést kezdhetett Tanzánia területén, mivel Tanzánia függetlenségét elnyerve azonnal szolidaritást vállalt a mozgalommal. Mozambikban a fegyveres harc megkezdése a tanzániai kiképzőtáborok egyidejű működése mellett történt. Az állandó utánpótlás így biztosítva volt, ami kedvező helyzetet teremtett harcukhoz. A támogatás jelentőségét mutatják azok a katonai fejlemények, amelyek a fegyveres harc megindítását követték. A FRELIMO az északi határtól elindulva hajtotta végre első katonai akcióit, sikerült e területeket lépésről lépésre kivonni az ellenség fennhatósága alól. A FRELIMO a felszabadított területeken azonnal hozzálátott a gazdasági tevékenység átszervezéséhez. A létrehozott ún. közösségi falvak alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a harcolókat élelemmel lássák el, majd a függetlenség megszerzése után az új típusú társadalom alapegységei lehettek. Samora Ma- chel így beszélt a közösségi falvakról Bur- chettnek: „A felszabadított övezetekben szerzett tapasztalatok nagyon értékesek számunkra. Ezeket óvnunk kell, hogy segítségükkel országos viszonylatban is szakítsunk a régi mítoszokkal, értékekkel és magatartásformákkal, a gyarmati társadalomtól örökölt és még föllelhető társadalmi struktúrákkal, szervezettel és termeléssel... A felszabadított övezetek politikai laboratóriumok, tudományos laboratóriumok, az eszmék laboratóriumai voltak.” (266. 1.) Az MPLA és a FRELIMO is eljutott a marxista-leninista párt megalakításának gondolatához. A frontként, mozgalomként létrejött FRELIMO egészében marxista-leninista párttá alakult, míg az MPLA-ból a mozgalom legöntudatosabb elemeinek részvételével alakult meg az MPLA Munkapárt. A könyv egyik legérdekesebb része az a beszélgetés - „A szocialista alternatíva” című részben -, amelyben a realitás és a kitűzött célok egybevetését mérlegelik a szerző által megkérdezett angolai vezetők. Az Angolában és Mozambikban lejátszódott események nagy hatást gyakoroltak a térség többi országa felszabadítási mozgalmainak tevékenységére, így a zimbabwei, a na- mibiai és a dél-afrikai felszabadítási küzdelmekre. Ezeket a tényezőket is elemzi könyvében a szerző. Fodor Erika
