Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, találkozók és egyéb események alkalmából (1980. szeptember-december)
Országom népe megelégedéssel fogadta azokat a nagy eredményeket, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában, egyes bonyolult nemzetközi problémák rendezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésében a 70-es években elértünk. Mi ma is szilárd meggyőződéssel valljuk: korunkban az emberiség számára sorsdöntő a béke megőrzése, egy újabb világháború veszélyének elhárítása. Kormányom továbbra is ezt tekinti alapvető feladatának, és minden eszközzel arra törekszik, hogy elősegítse az enyhülés eredményeinek megőrzését és kiszélesítését. A mai helyzetben különleges fontosságú, hogy fennmaradjanak és erősödjenek azok a szálak, amelyek a békés egymás mellett élés keretében, a különböző társadalmi rendszerű országok között az elmúlt években szövődtek. A lehetőségeknek megfelelően tovább kell fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat és küzdeni kell minden olyan törekvés ellen, amely ezt akadályozza. Nagy jelentősége van annak, hogy a - remélhetően átmeneti - feszültség időszakában se szüneteljen a párbeszéd az egyes országok vezetői között. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi életben nincs olyan vitás kérdés, amely kellő jóakarattal ne lenne rendezhető politikai úton. A mai helyzetet az jellemzi, hogy a nemzetközi politikában egyidejűleg vannak jelen az enyhülés és a feszültség elemei. Az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy a józan törekvések mellett számos olyan lépés is bekövetkezett, amely rontotta a nemzetközi légkört. Ennek alapvető okát mi abban látjuk, hogy a vezető NATO-országok a fegyverkezés új hullámát indították el, már 1978-ban, washingtoni csúcsértekezletükön. Nem is titkolt céljuk a katonai erőfölény megszerzése a Varsói Szerződés tagállamaival szemben. Ezt szolgálja a NATO-tagállamok katonai kiadásainak növelése, a hosszú távú fegyverkezési programok, a közép-hatótávolságú, de stratégiai jellegű új amerikai nukleáris rakéták telepítése Nyugat-Európában, a második SALT megállapodás ratifikálásának elhalasztása az amerikai szenátusban, az intervenciós rendeltetésű amerikai gyorshadtest megszervezése, hogy csak a legkirívóbb példákat említsem. S ha mindehhez hozzávesszük a hadüzenet nélküli háborúkat, a haladó rendszerek gyengítését célzó politikai és ideológiai aknamunkát, amelyeket az imperialista körök a világ számos országában folytatnak, kirajzolódik előttünk a békét és biztonságot fenyegető s egyáltalán nem lebecsülendő veszély. Az imperializmus szélsőséges köreinek békeellenes manővereit a kínai vezetők is támogatják, sőt ösztönzik. Napjainkban ez a nemzetközi feszültség növekedésének figyelmen kívül nem hagyható eleme. Egyesek azt gondolják, hogy az imperializmus szélsőséges körei a fegyverkezés fokozásával, a hidegháborúra emlékeztető politikai lépéseikkel csupán valamiféle belpolitikai eseményeket akarnak befolyásolni, vagy hasonló célokat kívánnak elérni. Mi sem tévesebb ennél. Ha ez így lenne, akkor a világ a közeljövőben megkönnyebbülten fellélegezhetne. Megítélésünk szerint a fegyverkezési hajsza új szakaszának mélyebben fekvő oka van: a szélsőséges körök célja, hogy az erőpolitika jól ismert receptje szerint politikai nyomást gyakoroljanak más országok népeire, megállítsák a haladást és visszaszerezzék elveszített pozícióikat. Tudjuk, hogy ez meddő kísérlet, mégis elítélendő, mert veszélyezteti a békét és a biztonságot. Márpedig az emberiség leghőbb kívánsága és alapvető érdeke napjainkban ennek az ellenkezője, a béke megöltalmazása, a biztonság megszilárdítása, a békés együttműködés bővítése. A Magyar Népköztársaság kormánya együtt a szocialista közösség más országaival, a haladó és más békeszerető országok népeivel, a világ minden, népe sorsáért felelősséget érző kormányával kész együttmunkálkodni e nagy célok valóra váltása érdekében. Ebből kiindulva kormányom egyetért az e fórumon beterjesztett szovjet memo-
