Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések
mely, a tárgykörhöz tartozó kérdés megvitatását felvetheti azon államok bármelyike, amelyek a szükséges határozatokat hozzák”), de nem szabad szem elől veszíteni, hogy a haderőcsökkentési tárgyalások mindössze a közép-európai térséget érintik, míg a szocialista országok javaslatai az egész kontinensre vonatkoznak. A bécsi tárgyalások emellett évek óta egy helyben topognak, kézzelfogható eredményt nem értek el. A térségben levő csapatok létszáma ügyében, vagy inkább ürügyén a nyugati államok által kibontakoztatott terméketlen vita megoldásához aligha járul hozzá, ha a tárgyalások napirendjét újabb bonyolult témákkal bővítik tovább. Emellett a bizalomerősítő intézkedéseket is magába foglaló tervnek már az első fele vitára ad okot, hiszen csak a szárazföldi csapatok létszámának redukálását tartalmazza, míg a szocialista országok álláspontja szerint a csökkentésnek ki kell terjednie az atomfegyvereket is beleértve a fegyverzetekre. Az érdemi vitára azonban még e kérdés kapcsán sem lehet áttérni, hiszen nincs egyertértés a bécsi fórum munkáját évek óta megbénító, meddő létszámvitában. Csak remélni lehet, hogy a szocialista országok 1980. februári kesdeményezése meghozza a kibontakozást. Hogyan tovább ? A kérdésre természetesen nem könnyű a válasz. Figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi életben az utóbbi időben megszaporodtak a bizonytalansági elemek, s emellett, főképpen Nyugat-Európában, bizonyos mértékig előretörtek a jobboldali erők, amelyek hatást gyakorolhatnak a hivatalos kormányzati politikára is. Látni kell viszont, hogy a nyugat-európai kormányok többségének ennek ellenére konkrét érdeke fűződik az enyhülés eredményeinek megőrzéséhez és a folyamat továbbviteléhez. Az amerikai és a nyugat-európai álláspontok közti különbség ismét érezhetővé vált 1980. első heteiben, amikor az afganisztáni események ürügyén indított, a realitásokat figyelmen kívül hagyó washingtoni hidegháborús akciósorozat kevés nyugat-európai fővárosban talált egyértelmű támogatásra. Egy hidegháborús helyzet számos nyugat-európai kormányzat létét is veszélyezteti. Nem csupán azért, mert a hidegháború közel hozhatja a termonukleáris összeütközés veszélyét; azért is, mert a hidegháborús légkör, a militarizálás fokozása a ma kormányzaton levő erők gyengülésével járna. Ma is igaz, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája, hiszen az alapvető erőviszonyokban nem következett be változás. A szocialista országokban — mint kezdeményezéseik meggyőzően mutatják — megvan a készség a bizalomerősítő intézkedések kiterjesztésére, következetes alkalmazására s általában a katonai enyhülés elmélyítését segítő bármely lépés megtételére. A jelenlegi körülmények között azonban legfeljebb óvatos találgatásokba lehet bocsátkozni. A különböző indítványok egybevetéséből valószínűsíthető, hogy a hadgyakorlatok esetében kölcsönös jó szándékkal végül is sikerülhet lejjebb szállítani a Helsinkiben meghatározott paramétereket. Ki lehetne terjeszteni az előrejelzési rendszert 93