Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések

mozgások előrejelzését; konkrét paraméterek azonban nem szerepelnek ebben a vonat­kozásban. Ugyanakkor leszögezték, hogy az előírások végrehajtása során szerzett tapasz­talatok „elvezethetnek ahhoz, hogy szélesítsék és fejlesszék a bizalom erősítését célzó intézkedések körét”. A belgrádi indítványok A helsinki Záróokmány ajánlásai végrehajtásának felmérésére, s az európai enyhülési folyamat továbbfejlesztésére hivatott belgrádi találkozón a bizalomerősítő intézkedések kérdése viszonylag keveset szerepelt. Ez szervesen következett abból, hogy a Záró­okmány egységes áttekintését szolgáló tanácskozáson a NATO-országok, különösen az Egyesült Államok megközelítése eklektikusnak bizonyult. Ezek az országok csak a saját gondolatvilágukhoz, törekvéseikhez közelálló helsinki ajánlások tekintetében mu­tattak aktivitást: az időközben módosított amerikai külpolitikai prioritások szellemében elsősorban a harmadik „kosárra”, annak is csak az emberi jogokkal kapcsolatos részére és az első fejezet — ugyancsak ilyen vonatkozású — hetedik elvére összpontosították figyelmüket. A bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatban négy különböző indítványt terjesz­tettek be a résztvevők. Az 1977. október 24-én benyújtott szovjet javaslat („Akció- program az európai katonai enyhülés megszilárdítására”) a következő intézkedéseket irányozta elő: — megismételte a VSZ PTT 1976. novemberi bukaresti ülésén elfogadott fel­hívást, hogy a Záróokmányban részes államok kössenek szerződést, mely szerint nem alkalmaznak egymás ellen elsőként nukleáris fegyvert; —- nem bővítik új tagok felvételével az Európában szemben álló katonai-politikai csoportosulásokat és szövetségeket; — következetesen végrehajtják a helsinki Záróokmányban előirányzott bizalom- erősítő intézkedéseket, s megegyeznek abban, hogy nem rendeznek meghatározott szintet (50—60 ezer fő) meghaladó hadgyakorlatot; — a földközi-tengeri medence déli részén (evő országok kívánsága esetén kiterjesz­tik a bizalomerősítő intézkedéseket erre a térségre is; — az egész problémakört — a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások folytatásával párhuzamosan — különleges konzultációkon vitatnák meg.9 Ez a javaslat jelentős az európai államok közötti bizalom erősítése szempontjából is, hiszen megvalósítása segítene a félelem és a gyanakvás eloszlatásában, a fegyverzetko­rlátozási tárgyalások eredményességéhez szükséges légkör megteremtésében. A NATO- országok válasza azonban halogató volt: az első pont kapcsán kifogásolták a hagyomá­nyos fegyverek témakörének mellőzését (erre jelentett később választ Leonyid Brezsnyev 1979. márciusi beszéde, illetve a budapesti VSZ-javaslat); a második pontra ki sem tértek, mivel nem akarták kizárni a NATO további bővítésének konkrét lehetőségét; a had­gyakorlatok felső határánál pedig magasabb „plafont” tartottak célszerűnek (kb. 75 ezer 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom