Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Király János: A regionális erőviszonyok változásai Közép-Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája
KIRÁLY JÁNOS A regionális erőviszonyok változásai Közép- Amerikában, a Karib-tenger térségében, és az Egyesült Államok stratégiája A nicaraguai nemzeti felszabadítási mozgalom A nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front 1979. július 17-i győzelme, mely az imperializmus egyik jelentős, szilárdnak vélt közép-amerikai alappillérét döntötte le, része a latin-amerikai nemzeti demokratikus felszabadító, antiimperialista mozgalomnak. A hetvenes években a közép-amerikai országokban kibontakozó tudományosműszaki forradalom strukturális válság kialakulásához vezetett, amely kiélezte az osztályerők küzdelmét, meggyorsította a feudálkapitalista társadalmi erők polarizációját, a forradalmi erők radikalizálódását. Napirendre került a térségben meglevő gyarmati maradványok felszámolása, az önálló, független nemzeti, politikai és gazdasági fejlődés (a „második függetlenség”) kérdése.1 Ezeket a változásokat érzékeltetik a szocializmust építő forradalmi Kuba gazdasági-társadalmi fejlődésének eredményei, nemzetközi politikai sikereinek és tekintélyének növekedése, az új Panama-csatorna-szerződés életbe lépése, a Guyanái Szövetkezeti Köztársaság, Jamaica, Grenada és legújabban Nicaragua független nemzeti fejlődésének útkeresése, Puerto Rico és Belize népeinek az önrendelkezésért és függetlenségért folytatott harca és a mellettük megnyilvánuló nemzetközi szolidaritás erősödése. A panamai nép új csatorna-szerződés megkötéséért folytatott küzdelmét, a nicaraguai hazafiaknak a közel 45 éves somozista diktatúra elleni harcát segítette az egyre erősödő latin-amerikai és nemzetközi támogatás: Latin-Amerikában még a nem progresszív országok is kiálltak az új csatorna-szerződés mellett, és megvonták a támogatást Anastasio Somoza Debayle korrupt és gyűlölt rezsimjétől. Az el nem kötelezett országok mozgalma, az európai kommunista pártok és a Szocialista Internacionálé is támogatásukról biztosították Panamát és a nicaraguai sandinista gerillákat. A kubai kormány június 18-án közzétett nyilatkozatában, amelyet minden ENSZ-tagállamhoz eljuttatott, leleplezte az Egyesült Államok intervenciós lépésekre irányuló előkészületét Nicaraguában. A sandinista gerillák 1978. augusztus—-szeptemberi sikertelen offenzívája után az Egyesült Államok lázas sietséggel kereste a diktátor utódját, aki biztosította volna a Somoza nélküli „somozizmus” fennmaradását, továbbra is garantálva az észak-amerikai 47
