Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - Puja Frigyes: Békét, biztonságot!
lemondásra, a magfegyverek gyártásának megszüntetésére és a meglévő készletek fokozatos megsemmisítésére, az új típusú tömegpusztító fegyverek létrehozásának betiltására, az államok - elsősorban a nagyhatalmak - katonai költség- vetésének csökkentésére, a tengereken és a világóceánon folyó katonai tevékenység beszüntetésére. Az európai és a világhelyzetet egyaránt jótékonyan befolyásolhatná, ha az enyhülést előmozdító intézkedésekre kerülne sor a Földközi-tenger térségében is. Ilyen lépés lehetne a nukleáris fegyverekkel felszerelt hadihajók kivonása és megállapodás aláírása arról, hogy e térségben nem helyeznek el nukleáris fegyvereket olyan államok területén, ahol ilyenek még nincsenek. Rendkívül nagy jelentőségű lenne, ha előrelépés történne a különböző válsággócok politikai eszközökkel történő felszámolása érdekében. A Varsói Szerződés üléséről kiadott közlemény felhívja az összes békeszerető erőket, a fejlődő országok túlnyomó többségét, az egyes fejlett tőkésországok reálisan gondolkodó vezető köreit is, hogy tegyenek meg mindent a legrosszabb, a háború megakadályozása érdekében. Ehhez összefogásra, cselekvő fellépésre van szükség. Azt tapasztaljuk, hogy mind többen látják már a veszélyt, ami felé az átértékelt amerikai politika vonszolja a világot, és készek harcolni az enyhülés eredményeinek megvédelmezéséért és fejlesztéséért. A Varsói Szerződés által kidolgozott javaslatok alkalmasak arra, hogy bázisát képezzék a a lehető legszélesebb összefogásnak, amelyben kommunisták és szocialisták, materialisták és hívők, józan gondolkodású tőkések és kétkezi dolgozók, értelmiségiek, írók, művészek, nők és fiatalok, egyszóval mindenki megtalálja saját feladatát a béke és a biztonság megvédésében és megszilárdításában. Rendkívül biztató, hogy már eddig is hatékony kezdeményezések történtek a béke erőinek mozgósítására. Szenvedélyes tenniakarás jellemezte az európai testvérpártok párizsi tanácskozását, a Béke Világtanács elnökségének közelmúltban Budapesten megtartott ülését, az európai és világbéke híveinek más megmozdulásait. Nagy felelősség hatotta át azokat a tanácskozásokat, amelyek az osztrák Államszerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmával Bécsben tartózkodó szocialista és a nyugati külügyminiszterek között végbementek. A NATO külügyminiszterei ugyan még igyekeztek a szocialista országokra hárítani a felelősséget a kialakult helyzetért, de mindenki előtt világos ma már, hogy érvelésük egyre tarthatatlanabb. Leonyid Ujics Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Giscard d’Estaingnek, a Francia Köztársaság elnökének varsói megbeszélései biztatást jelentettek a legfelsőbb szintű találkozók számára a nehéz helyzet rendezése céljából. Ugyanilyen irányban hatott Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának moszkvai tárgyalása. Hisszük, hogy mind a bécsi megbeszélések, mind az eddig lezajlott felsőszintű találkozások kiindulópontját képezhetik a szocialista és a tőkésországok közös erőfeszítéseinek, amelyek végül is eltávolítják az útból
