Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - Puja Frigyes: Békét, biztonságot!
uniónak és a többi szocialista országnak azt az elképzelését, hogy Németország egységes maradjon és egyik katonai-politikai tömörüléshez se tartozzon. Ez ugyanis keresztezte volna az amerikai terveket, hiszen Németország nélkül új világháború megszervezése Európában lehetetlen volt. Ilyen fejlemények után az európai szocialista országoknak nem maradt más választásuk, mint hogy szorosabbra zárják soraikat, s megalakítsák saját védelmi szervezetüket, a Varsói Szerződést. Az amerikai imperializmus és nyugatnémet szövetségesei azonban továbbra sem adták fel eredeti elképzeléseiket. Habár Németország kettészakításának ők voltak az előidézői, most Németország — természetesen kapitalista alapon való — egyesítésére „mozgósítottak”. Mi több, nem akarták elismerni a háború után kialakult új európai helyzetet, az új európai határokat, a szocialista országok és a Német Demokratikus Köztársaság létét. Számtalan provokációt szerveztek Nyugat-Berlin körül. A régi cél tehát nem változott; megakadályozni Európában a helyzet megnyugvását, s folytatni az előkészületeket a harmadik világháború kirobbantására. A hidegháborúval az Egyesült Államok és szövetségesei lényegében a meleg háborút készítették elő Európában. A mostanában nyilvánosságra hozott Pentagon-dokumentumok beszédesen vallanak az akkori amerikai vezető körök veszélyes terveiről. Hála a Szovjetunió, a szocialista országok, a haladó fejlődő országok növekvő erejének, a békeszerető százmilliók harcos táborának, ezek a tervek kudarcot vallottak. Az idő megérlelte a helyzetet arra, hogy a hetvenes évek elején megkezdődjön az úgynevezett német kérdés rendezése. Nagy érdeme volt ebben a nyugatnémet szociáldemokrata-szabaddemokrata - kormányzatnak, amely felismerte a rendezés szükségességét. Gyors egymásutánban jöttek létre az ismert szerződések a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság között. A második világháborúban győztes négy hatalom képviselői aláírták a Nyugat-Berlin státusát szabályozó négyoldalú megállapodást. Megkötötték a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság alapszerződését is. Mindez azt jelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya - és a nyugati hatalmak - elismerték a háború után kialakult új európai helyzetet, az új határokat, s nemzetközi jogi tekintetben is elismerték a szocialista német államot, a Német Demokratikus Köztársaságot. Ezeknek a szerződéseknek a béke és a biztonság megerősítése szempontjából óriási jelentőségük volt, hiszen ezekkel a német problémakör körül időnként felhalmozódott feszültségeket jelentősen csökkenteni lehetett. Az európai szocialista országok kezdeményezésére 1975-ben Helsinkiben összeültek 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezető államférfiai s aláírták a történelmi jelentőségű Záróokmányt. 1973-ban Bécsben megkezdődtek a tárgyalások a Varsói Szerződés és az 9
