Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Smeljov, P. N.: A szocializmus és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok (Kiss Károly)
A szerző bevezetésében vázolja a nemzetközi politikai helyzet azon tényezőit, amelyek döntő hatást gyakorolnak korunk világgazdasági folyamataira. A szocializmus és a világgazdaság c. fejezetben leszögezi, hogy a szocialista országok csoportjának, a szocialista gazdasági integrációnak a létrejötte nem járt együtt a világgazdaság kettészakadásával. „Ellenkezőleg, az elmúlt évek fejleményei újra és teljesen nyilvánvalóan bebizonyították, hogy objektív kapcsolat létezik az egyes nemzetgazdaságok és a világgazdasági méretekben lejátszódó mélyfolyamatok között.” Az utóbbi évtizedekben a tudományos-műszaki forradalom talaján kibontakozó és óriási méreteket öltő nemzetközi munkamegosztás minden egyes országot rákényszerít az anyagi és szellemi javak világméretű cseréjében való részvételre. Egyetlen ország, térség sem képes kivonni magát a világgazdaságban lejátszódó - akár kedvező, akár kedvezőtlen - jelenségek hatásai alól, de az egyes térségekben, országokban lejátszódó folyamatok is visszahatnak a világ- gazdaság fejlődésére. Ez azonban nem egyszerűen a világkereskedelemben betöltött helyük függvénye: meghatározó az is, hogy a világgazdaság szereplői kapcsolataikban milyen társadalmi rendet, osztályviszonyokat képviselnek. Ily módon a szocialista országok a nemzetközi gazdasági kapcsolatok demokratizmusát erősítik, bár a világgazdasági kapcsolatok jellegét alapvetően még a fejlett tőkés hatalmak részvétele határozza meg. A szocialista országok arra törekszenek, hogy minél nagyobb mértékben élvezzék a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból származó előnyöket. Belső gazdasági mechanizmusaik megítélésének is egyik kritériumává válik, hogy az milyen mértékben képes elősegíteni ezen törekvést. Több szocialista ország gazdasága átalakulóban van nyílt gazdasággá, a termelést a világgazdaság követelményeihez igazítják. Ezek figyelembevételével nem állja meg a helyét egyes nyugati közgazdászok vádja, hogy a KGST és általában a szocialista országok alapvetően elzárkózó, autark gazdaságpolitikát folytatnak. Szemléletük történelmietlen; nem veszik figyelembe a szocialista országok létrejöttekor meglévő sajátos körülményeket, az imperializmustól való gazdasági függetlenségük megőrzésére irányuló törekvést pedig összekeverik az autarkiával. A nemzetközi munkamegosztás legújabb tendenciáját ismertető fejezetben a szerző tárgyalja az ágazaton belüli kooperációt, az alkatrész- és részegység-specializáció előretörésének kérdéseit, a multinacionális vállalatok, a regionális integrációs folyamatok fölerősödését, az energia- és nyersanyag-kereskedelem 1973 utáni jellegzetességeit és a nemzetközi méretű tudományos-technikai együttműködés problémáit. Megállapítja, hogy a termelés internacionalizálódása következtében a nemzetközi érték és ár a nemzeti termelők számára a legfontosabb hatékonysági kritériummá válik. Ebből következik, hogy az egyes országok gazdasági struktúrájukat a világ- gazdaság követelményeivel összhangban racionalizálják. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok új típusát, a szocialista integrációt külön fejezetben mutatja be a szerző. Smeljov a szocialista integráció gazdasági mechanizmusának egyenrangú alkotó elemeinek tekinti a terv- koordinációt, az áru- és pénzviszonyokat, valamint a szervezeti-intézményi rendszert. A KGST előtt álló fontos komplex feladatnak tartja „az integrációs mechanizmus tökéletesítését, a nemzeti gazdaságirányítási rendszerek teljesebb összehangolását a szocialista nemzetközi munkamegosztásban való aktív részvételük szükségességével.” Ez nem valamiféle ideális integrációs mechanizmus kidolgozását jelenti, hanem az együttműködés elemeinek kölcsönös egymásrahatásuk, egymásrautaltságuk alapján történő állandó tökéletesítését. A világgazdasággal fennálló szerves kapcsolataink korában már elfogadhatatlan az az időnként még fölbukkanó nézet, hogy a KGST-ben a regionális, vagy a nemzeti ráfordítások határozzák meg az árat. Ez a térségen, illetve az egyes országokon belüli gazdaságtalan termelés támogatásával lenne egyenlő. A szerző szerint változatlanul szükség van a nemzeti valuták konvertibilitásának megteremtésére. Ez tenné lehetővé a hatékonyság152
