Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Izikné Hedri Gabriella: A gazdasági integráció és a politikai egységtörekvések kölcsönhatásának néhány kérdése az Európai közösségben
figyelhető meg. Érdekes módon e téren nem alakultak ki a mikrointegrációnak olyan lényeges vonásai, mint az egységes normák (a NATO-ban hangzott el az az ironikus megjegyzés, hogy beszélhetnek-e integrációról, amikor az egyik tagországban vásárolt villanyborotva a másik tagországban nem használható). A reálintegráció kategóriába sorolhatók a gazdaságnak azon területei, amelyek egymással nem gazdasági impulzusok alapján fonódtak össze, hanem kollektív állami beavatkozás révén. Ilyen pl. a mezőgazdaság, ahol a nagy monopóliumokhoz kapcsolódó termelőegységektől az egészen elaprózott kisgazdaságokig, egyes országokban a szövetkezetekig, a legkülönbözőbb formák működnek, de ezeket valamilyen módon mégis összekapcsolja az EK — egyébként válságokkal küszködő — közös agrárpolitikája. Mind a vállalati, mind az államközi integráció egyik legfőbb problémája az egyenlőtlen fejlődés. Az eredeti nyugati elképzelésekkel ellentétben (melyek szerint csupán a nagyjából hasonló fejlettségi színvonalú nemzetgazdaságok integrálódhatnak, s közöttük a fejlettségi színvonalkülönbségek idővel kiegyenlítődnek) az EK gazdasági fejlődésére a polarizáció jellemző. Tindemans említett jelentése is abból indult ki, hogy az erős gazdasági struktúrájú országok alkotják az EK egyik szárnyát, s a „problematikusak” a fizetésimérleg-nehézségekkel, súlyos regionális problémákkal, gyors inflációval, jelentős munkanélküliséggel küzdők a másik szárnyát. Az 1974—1977 években az NSZK kereskedelmi mérlegében mintegy 70 milliárd dollár értékű aktívum halmozódott fel, míg Olaszországéban 25, Nagy-Britanniáéban pedig 43 milliárd dollárnak megfelelő pasz- szívum; ugyanebben az időszakban a fogyasztói árak átlagos évi növekedése az NSZK- ban mintegy 5 százalék volt, Olaszországban és Nagy-Britanniában meghaladta a 20 százalékot; az aktív lakosságnak az NSZK-ban és Franciaországban mintegy 4 százaléka volt munkanélkül, Olaszországban 7 százaléka.9 Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) alakulását az alábbi táblázat szemlélteti: 1. sz. táblázat (dollárban) Ország 1970 1977 Belgium 5410 6828 Dánia 6744 7984 Franciaország 5474 6876 NSZK 6257 7410 Írország 2312 2757 Olaszország 2913 3357 Luxemburg 5882 6704 Hollandia 5440 6402 Nagy-Britannia 3745 4255 Forrás: OECD Main Economic Indicators, 1979. március és 1979. október. 29
