Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
tét nyitották meg a SALT-megállapodások (1972, 1979), amelyek a felderítő műholdak technikai-katonai-politikai tevékenységének gazdag tapasztalataira támaszkodhattak. A felderítő műholdak, amelyeknek amerikai változatairól már több ízben volt szó, elsősorban a látható és az infravörös sugártartományba eső fényképezési eljárásokat, televíziós figyelési módszereket, valamint a rádiófelderítési eljárásokat használják. „A kozmikus katonai felderítés célja: adatokat gyűjteni a vélt ellenség területéről, valamint az előreláthatólag egy esetleges háborús konfliktus során hadszíntérré váló területekről. A felderítés mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy hol helyezkednek el a legfontosabb katonai objektumok, csapategységek, így a hadászati rakétabázisok, repülőterek, az ellenrakéta- és a légvédelmi rendszerek felderítő és tűzvezető lokátorai, valamint harceszközei. Érdeklődésre tarthat számot az utak, vasutak állapota, elhelyezkedése, a hadászati jellegű célpontok, nagyvárosok, ipari üzemek, erőművek, vízgyűjtők stb. kiterjedése, pontos területe.”21 Szentesi György szakirodalmi közlések alapján hangsúlyozza, hogy kozmikus felderítéssel nemcsak a rakétabázisok, rakétasilók pontos helye mutatható ki, hanem — a rendszeres kozmikus felderítés eredményeként — az is, ha az egyik indító silóban például rakétát cserélnek. Hasonlóan pontosan regisztrálhatók a rakétaindítások — nemcsak a hadászati, hanem a harcászati-hadműveleti rakétáké is —, minthogy a rakétahajtóművek fúvócsövéből kiáramló magas hőmérsékletű gázok a környezettől élesen elütő infravörös sugárforrások, amelyeket azonban meg kell tudni különböztetni más hasonló sugárforrásoktól. Amíg a légifénykép —-10 000 m-es magasságot alapul véve -— csupán 6—15 km élhosszúságú terület ábrázolására képes, addig egyetlen, kozmikus magasságból készült felvételen minimálisan 160x160 km-es terület látható. Egyetlen filmfelvétel az űrből esetenként akár 3000 db légifénykép által lefedett területet foglal magában. Jóllehet az alacsony pályán (140—160 km) keringő mesterséges holdak rövid életűek, élettartamuk mindössze 15—20 nap, ezen idő alatt igen részletes információkat továbbítanak, amennyiben jó látási viszonyok esetén harci jármű, repülőgép nagyságrendű tárgyak is megkülönböztethetők felvételeiken, ami akár a jellegzetes típusok meghatározását is lehetővé teszi. Elsőnek a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1972-ben megkötött szerződés rendelkezett úgy, hogy a felek ellenőrzés céljára „a rendelkezésre álló nemzeti technikai eszközeiket veszik igénybe, oly módon, ahogyan az megfelel a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveinek” (XII, cikk, 1. bek.).22 A „nemzeti technikai eszközök” az ellenőrzött ország területén és légterén kívülről tevékenykednek és nem nemzetközi jellegűek. Tevékenykedhetnek az ellenőrző ország területéről, harmadik országok területéről, a nyílt tengerről és a kozmikus térségből. Az 1972-es SALT-szerződés előírja: „Mindkét fél kötelezi magát, hogy nem zavarja a másik fél saját nemzeti technikai ellenőrzési eszközeit, amelyek a jelen cikk 1. bekezdésével összhangban működnek” (XIII. cikk, 2. bek.). Majd tovább: „Mindkét fél kötelezettséget vállal arra, hogy nem alkalmaz olyan szándékos álcázási módszereket, amelyek 17
