Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság

szükséges kimutatni, hogy Powers katonai repülő volt, s az U—2-es katonai felderítő egységhez tartozott. (Powers No A F 1. 288 068 jelzésű személyi okmányán az amerikai hadügyminisztérium emblémája és neve szerepelt, az U—2-es pedig a törökországi Incirlikbe települt „10—10” jelzésű amerikai katonai felderítő egység állományába tartozott.)

Itt említjük meg, hogy az Egyesült Államok, amely oly gátlástalanul küldte és küldi kémrepülőgépeit más országok légterébe, rendkívül érzékeny az amerikai légtérbe berepülő gépek iránt. A nemzetközi jog ellenére ún. azonosítási övezetet vezetett be, amelyben minden repülőgép köteles eleget tenni az amerikai kormány előírásainak. Bizonyos térségekben az amerikai határtól már 500 km távolságban azonosítaniuk kell magukat a repülőgépeknek, meghatározott pontokon meghatározott adatokat kell közölniük, és alá kell vetniük magukat az amerikai légiforgalmi rendelkezéseknek. Volt idő, amikor Washington leszögezte, hogy e rendelkezések nemteljesítését „kommunista agressziónak” tekinti.14

Megjegyzendő, hogy a légtér jogi helyzetével, valamint a légi közlekedéssel kapcsolatos egyezmények nem szabályozták azt a kérdést, hogy milyen magasságban húzódik az államhatár a légtérben. A Pentagon szemlátomást ahhoz a pragmatikus felfogáshoz tartotta magát, hogy minden ország légtere addig a magasságig tart, ameddig az illető állam rá tudja kényszeríteni akaratát a behatoló idegen légieszközökre, következésképpen „jogsértés nélkül” be lehet hatolni a légtér olyan rétegeibe, amelyek akkor és ott a rendelkezésre álló légvédelmi eszközökkel nem elérhetők vagy legalábbis hatékonyan nem védhetők.

A légtér felső határának, illetve az államhatár légtérbeli magasságának problémája már a világűr fogalmához is kapcsolódik. A világűrjog azonban csak különböző elméletekkel közelíti meg azt a kérdést, hogy hol van az a határ, ahol a légtér véget ér és ahol ennélfogva a világűr kezdődik.

Dr. Gál Gyula Világűrjog c. könyvében15 a következő főbb elhatárolási elméleteket említi:

a) Vonzási (gravitációs) elmélet. Hirdetői az állami szuverenitás határát a Föld gravitációs vonzásának külső határával azonosítják. Különböző természettudományi okokból elfogadhatatlan.

b) Atmoszféra-elmélet. A kritérium a föld légköre, illetve annak bizonyos tulajdonságai. Az aerodinamikai elmélet szerint addig tart a légtér, ameddig a repülőgépek és léggömbök működéséhez szükséges felhajtóerőt, illetve a robbanómotorok által felhasználható levegőt szolgáltat. Mind technikai, mind jogi érvekkel támadható. A biológiai elmélet, amely szerint kritérium az élet biológiai feltételeinek megléte, a világűr elhatárolásánál ma már komolyan nem jön számításba.

c) Műhold-pálya elmélet. Eszerint az állami szuverenitás felső határa az a legalacsonyabb pályaszint, amelyre mesterséges holdat még rá lehet állítani. Gyakorlatias megoldás.

cl) „Kármán-vonal” elmélete. Az aerodinamikai elmélet „javított kiadása”; eszerint 83 km-es magasságban másodpercenként 7 km-es sebességgel haladó eszköznél az aero-