Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Prandler Árpád: Az emberi jogok biztosításának néhány aktuális kérdése
5. Az emberi jogok tiszteletben tartásának nemzetközi tapasztalatait összegezve, megállapítható, hogy az elmúlt évtizedek eredményei ellenére még jelentős megoldatlan feladatok állnak előttünk. Az ENSZ fórumain éppen ezért már évek óta folyik a vita arról, hogy milyen eszközökkel lehetne hatékonyabban előmozdítani az emberi jogok fokozottabb érvényesülését. A vita elsősorban akörül folyik, hogy mennyire hatékony az ENSZ jelenlegi intézményrendszere, át kell-e azt alakítani, milyen új módszerekre és eljárásokra van szükség, vagy pedig elegendő-e a jelenlegi módszereket és eljárásokat tökéletesíteni. A ténylegesen meglévő problémára adandó válasz lényegében két álláspont körül kristályosodik ki. Az egyiket főleg néhány fejlett tőkés és fejlődő ország küldöttségei képviselik. Véleményük szerint szervezeti változtatásra van szükség. Céljuk az, hogy az ENSZ ez irányú tevékenységének irányítását a jelenlegi testületi szervek helyett (Gazdasági és Szociális Tanács, az Emberi Jogok Bizottsága) egy új, egyedi tisztség- viselő végezze. Ez a kibővült hatáskörrel rendelkező személyiség vagy az ún. emberi jogi főbiztos, vagy az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó főtitkárhelyettes lenne. Bővíteni és erősíteni akarják az ENSZ Titkárság adott részlegének hatáskörét és státusát is, mégpedig oly módon, hogy az már túllépne a nemzetközi titkárság jól ismert végrehajtó feladatain és funkcióin. Ezzel szemben a szocialista országok, sok más fejlett vagy fejlődő országgal együtt, azon a véleményen vannak, hogy a választ nem a szervezeti változtatásokban, hanem az ENSZ Alapokmány és a nemzetközi egyezmények ide vonatkozó rendelkezéseinek betartásában és a jelenlegi, testületi szervekre épülő fórumrendszer tökéletesítésében kell keresni.23 Ez az álláspont megfelel annak a felfogásunknak, amely szerint az ENSZ hatékonyságának növelése más területeken — azaz a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a nemzetközi gazdasági, szociális és egyéb jellegű együttműködés előmozdítása területén — sem az Alapokmány tényleges vagy gyakorlati módosításában, új intézmények létrehozásában keresendő, hanem az Alapokmányban vállalt kötelezettségeknek a tagállamok által történő jóhiszemű végrehajtásában. Összegezve az eddigieket, meggyőződéssel állapíthatjuk meg, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának hatékony előmozdítása nemzetközi síkon három fontos feltétel egyidejű érvényesítésével valósítható meg. Először: az államközi kapcsolatok általánosan elismert alapelveinek, azaz a szuverén egyenlőségnek, a beavatkozás tilalmának és az önrendelkezési jognak tiszteletben tartása esetén. Másodszor: az ide vonatkozó nemzetközi szerződéses kötelezettségek végrehajtásával, az egyezményekben részes államok körének széles körű bővítésével. Harmadszor: a feszültség csökkentésével, az enyhülés politikájának visszafordíthatatlanná tételével. A fegyverkezési hajsza megszüntetéseként felszabaduló gazdasági erőforrásokat fokozottabb mértékben lehetne az emberi jogok anyagi bázisának kiépítésére fordítani. Csakis az enyhülés légköre teremtheti meg azt a kedvező feltételrendszert, amelyen belül a nemzetközi együttműködés az emberi jogok 103
