Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Valki László: Van-e szankciója a nemzetközi jognak?
olyan elemei, amelyek tartalmilag roppant hasonlatosak a nemzetközi joghoz és amelyek a politikai erőviszonyok játékának megfelelően, a klasszikus jogi szankciórendszer teljes mellőzésével érvényesülnek. A tanulmány címében feltett kérdésre a válaszom tehát az, hogy a nemzetközi jognak jogi értelemben vett szankciója csak elvétve van, következésképpen e jogrendszert nem jellemzi. A jogsértésnek ugyanakkor lehetnek bizonyos társadalmi következményei, amelyek lényegüket tekintve a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb irányú együttműködésnek a sértett fél részéről történő csökkentésében vagy megszüntetésében állnak. A nemzetközi jog betartását így elsősorban nem a kényszer, hanem az együttműködéshez fűződő érdek biztosítja. 1 Szerk.: Hajdú Gyula. Budapest 1967. 622.1. 2 Haraszti György—Herczegh Géza—Nagy Károly: Nemzetközi jog. Budapest 1976. 20—21.1. 3 Nagy Károly: A nemzetközi jog jogrendszerbeli helyének és tagolódásának néhány kérdése a jog általános fogalmának tükrében. Jogtudományi Közlöny, 1972.1—2. sz. 44.1. 4 Uo. 6 Szptáczky Mihály: A jog lényege. Budapest 1970. 84. 1. 6 Hans Kelsen: A jog mint sajátos társadalmi technika. In: Modern polgári jogelméleti tanulmányok. (Szerk.: Varga Csaba.) Budapest 1977. 7.1. 7 Kulcsár Kálmán: A jogszociológia alapjai. Budapest 1976. 162.1. 8 Vö. Antalffy György—Samu Mihály—Szabó Imre—Szptáczky Mihály: Állam- és jogelmélet. Budapest 1973. 352.1. 9 Álláspontomat részletesebben kifejtem A nemzetközi jog társadalmi funkciói c. tanulmányomban. Valóság, 1978. 11. sz. 10 Vö. Prandler Árpád: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Budapest 1974. 11 Az ENSZ Alapokmány 94. cikkének 2. pontja szerint amennyiben az egyik fél nem tesz eleget az ítéletből folyó kötelezettségeinek, a másik fél a Biztonsági Tanácshoz fordulhat, amely, ha szükségesnek tartja, ajánlásokat vagy határozatokat hozhat. E felhatalmazás alapján azonban még sohasem hozott döntést a Biztonsági Tanács. 12 Kelsen: i. m. 19. 1. Eauterpacbt is azt írja, hogy a nemzetközi jog nem igazi és megbízható jog szabályosan működő bíróság nélkül. A jog nem töltheti be eredeti funkcióját, ha a magatartásszabályok állandóan vita tárgyát képezik. A jognak szerinte hiányzik a „külsődleges jellege”. (The Function of Law in the International Community. Oxford 1933. 425. 1.) 13 Kelsen: i. m. 21. 1. 14 Hol is tehetné ezt bátrabban, mint a Kelsen emlékére kiadott tanulmánykötetben: John H. Herz-' The Pure Theory of Law Revisited. Hans Kelsen’s Doctrine of International Law in the Nuclear Age. In: Law, State and International Legal Order. Essays in Honor of Hans Kelsen. (Szerk.: Salo Engel és Kudolf A. Metall.) Knoxville 1964. 15 Haraszti György —Herczegh Géza — Nagy Károly: i. m. 366.1. 16 Hans Kelsen: Principles of International Law. 2. kiadás, New York 1967. 17.1. 17 Max Weber: Gazdaság és társadalom. Budapest 1967. 61.1. 18 Max Weber: Rechtssoziologie. Neuwied am Rhein und Berlin 1967. 72., 74. 1. Idézi Pescbka Vilmos: Max Weber jogszociológiája. Budapest 1975. 60. 1. 19 Weber: Gazdaság és társadalom. 60—61.1. 20 Uo. 113.1. 21 Vö. Karl W. Deutsch: The Probability of International Law. In: The Relevance of International Law. (Szerk.: Karl W. Deutsch és Stanley Hoffmann.) Cambridge (Massachusetts), 1968. 71. 1. és A. V. Le- vontin: The Myth of International Security — A Juridical and Critical Analysis.Jerusalem 1957. 5. 1. 22 Gazdaság és társadalom. 110. 1. 23 John H. E. Fried: How Efficient Is International Law? In: The Relevance of International Law. 101. és köv. 1. 24 Marton Géza: A nemzetközi jog jogiságának kérdéséhez. Budapest 1916. 6. 1. 67
