Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Green, Stephen: Nemzetközi segítség katasztrófák esetén
tétellel, hogy az egységes német állam létrejötte esetén kiléphet a paktumból. Az NDK és a Szovjetunió közötti állam- szerződés aláírása 1955. szeptember 20-án, az NDK külpolitikájának új szakaszát vezette be. A szerződés az NDK teljes bel- és külpolitikai szuverenitását bizonyította nemzetközi szinten. Tekintettel azonban az NSZK-ban lezajló aggasztó eseményekre, különösen a militarizmus erősödésére, egyre sürgetőbb lett a német kérdés rendezése. Az NSZEP vezetői új koncepciót dolgoztak ki: a két német állam ennek érdekében konföderációt hozott volna létre, melynek keretében fokozatos közeledést terveztek gazdasági, politikai és kulturális téren. Mindkét német államnak le kellett volna mondania az erőszak alkalmazásáról. A konföderációt választás alapján létrehívott Össz- német Tanács vezette volna. A nyugatnémet uralkodó körök azonban mereven elzárkóztak a terv elől. Változatlanul ragaszkodtak a hírhedt Hallstein-doktrínához, amely kimondta, hogy mindazon országokkal meg kell szakítani a diplomáciai kapcsolatot, melyek elismerik a szocialista német államot. Nyíltan igényt formáltak arra, hogy egyedül az NSZK képviselje a német népet. A feszültség tehát növekedett, s középpontjába a berlini kérdés került. A keleti és nyugati szektorok közötti nyitott határok lehetővé tették, hogy Nyugat-Berlin az NDK elleni propaganda-, kém- és szabotázstevékenység központjává váljék az ötvenes évek során. A Szovjetunió Nyugat-Berlin demilitarizált, szabad várossá alakítását javasolta, melyet a négy nagyhatalom és a két német állam egyaránt elismerne, nyugati részről azonban fokozták a háborús hisztériát és az NDK elleni provokációs tevékenységet. Nyu- gat-Berlinben egymást érték a revansista találkozások és tüntetések. A diverziós tevékenység felszámolása határozott ellenintézkedéseket követelt, s mivel a korábbi javaslatok nem vezettek eredményre, az NDK fegyveres erői 1961. augusztus 13-án lezárták a Nyugat- és Kelet-Berlin közötti, mindaddig nyitott határokat. Az intézkedés hozzájárult az NDK állami szuverenitásának és önállóságának további megszilárdulásához. Az NDK megalakulása óta támogatta Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek a nemzeti önállóságért vívott antiimperialista küzdelmét. Különösen szoros államközi kapcsolatok alakultak ki Ghánával, Indonéziával, Irakkal, Kambodzsával, Malival és az Egyesült Arab Köztársasággal. Az NDK határozottan elítélte az USA vietnami agresszióját, és követelte az izraeli csapatok visszavonását valamennyi megszállt arab területről. 1964-ben az NDK újabb barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a Szovjetunióval, és tovább bővítette kapcsolatait a népi demokratikus országokkal. Ugyanebben az évben javaslatot tett arra, hogy mindkét német állam mondjon le az atomfegyver birtoklásáról. 1968- ban az NDK a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Magyarországgal és Bulgáriával együtt baráti segítséget nyújtott Csehszlovákiának a szocialista vívmányok védelmére. 1969- 1970-ben 14 afroázsiai ország diplomáciai kapcsolatot létesített az NDK-val. A nemzetközi politika realitásaival a fejlett nyugati tőkés országoknak is számolniuk kellett: 1972-ben Svájc, Svédország és Ausztria mellett a NATO-tagállam Belgium is elismerte az NDK-t szuverén államnak. A következő évben a kapitalista államok többsége követte e példát 1974-ben az USA is az NDK elismerésére kényszerült. 1970- ben fordulat következett be az NSZK álláspontjában is: a szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíciós kormány élén álló Brandt kancellár hosszas diplomáciai előkészítés után Erfurtban és Kasselban találkozott Willi Stophfal, az NDK miniszterelnökével. Tárgyalásaik eredménytelenek maradtak ugyan, de a legfelsőbb szintű kapcsolatfelvétel ténye önmagában is komoly változást jelentett a két német állam egymáshoz való viszonyában. Az NDK 1972 novemberében tagja lett az UNESCO-nak, 1973 szeptemberében pedig az ENSZ 28. közgyűlésén a világszervezet 133. tagállama lett. 1973 óta a két német állam között kölcsönös képviseleti kapcsolat áll fenn. 1975-ben Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten az NDK is aktív szerepet játszott, s azóta is a Záróokmány szellemében alakítja külpolitikáját. A Deutsche Aussenpolitik idei évfolyamában 153
