Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Green, Stephen: Nemzetközi segítség katasztrófák esetén
ENSZ Közgyűlés 2816. határozatának módosítását is, vagyis az UNDRO mandátumának kiszélesítését. Különböző egyéb módosítások mellett, az egyes ENSZ-szervezetek és a kormányok illetékes szervezetei közötti kétoldalú szerződések révén katasztrófa-előrejelző rendszer kialakítását is szorgalmazza. A szerző szerint az UNDRO mellett a katasztrófák elleni küzdelem felkészülési fázisában és a katasztrófa utáni rekonstrukciós munkák segítéséért a fő felelősséget az UNDP (ENSZ Fejlesztési Program) viselné. Míg az ún. „politikai” fázisban — vagyis amikor az emberi jogokkal vagy politikai jogokkal kapcsolatos kérdések vetődnek fel -— a főszerepet, ami a koordinálást és a beavatkozást illeti, az ICRC-nek (Vöröskereszt Nemzetközi Konferenciája) szánja. A katasztrófák következményeinek felszámolásában egyúttal lényeges elemnek tekinti a nemzeti szervek felkészültségét is, amit mind az UNDP, mind a Nemzetközi Vöröskereszt elősegíthet. Green a megreformált rendszer kialakítását hosszabb idő alatt tartja csak lehetségesnek. Az átmeneti időszakra a kormányok és az ENSZ közötti megállapodást tekinti a legszükségesebbnek a nemzetközi segélyezés fő koordinátor szervetárgyában. Green e feladat ellátására az ICRC-t ajánlja. A probléma időszerűsége és kétségtelen súlyossága teszi elsősorban érdekessé Green elemzését. Feltétlenül egyet lehet érteni azzal is, hogy a segélyezés nemzetközi rendszerét hatékonyabbá kell tenni. A reformra vonatkozó javaslat azonban néhány vonatkozásban problematikus. Mindenekelőtt abban, ahogy Green az egész kérdéskört az emberi jogok szemszögéből megközelíti. Úgy véli, hogy a nemzetközi segélyezésnek olyan politikai és adminisztratív akadályok állnak útjában, amelyek elhárítására csak egyetlen, az emberi jogok biztosításának jelszavára alapozott nemzetek feletti szervezet alkalmas. Valójában egy nemzetközi konvenció megkötése önmagában még nem oldja meg a katasztrófákkal kapcsolatos problémákat. A legsúlyosabb gond ugyanis nem annyira a segítség eljuttatása a katasztrófa után, hanem éppen a katasztrófa megelőzése. A transznacionális döntéshozatal még nem szünteti meg a nemzeti kormányok felelősségét és nem teszi szükségtelenné a nemzeti előkészületeket vagy a nemzeti erőforrások mozgósítását. A katasztrófákat néhány esetben követő politikai átlakulás (vagy az ilyen irányú törekvések) mindenekelőtt az adott rendszer életképtelenségét bizonyítják, azt ugyanis, hogy nem volt képes megszervezni saját társadalmát a katasztrófára való felkészülésre, még kevésbé annak elhárítására, vagy éppen következményeinek enyhítésére. A nemzetközi segítség nyilván nem irányulhat egy politikai rendszer fenntartására. Alapvető feladata az ország lakosságának segítése, a normális élethez szükséges feltételek helyre- állítása. Természetesen Green ezekről a feladatokról is szól könyvében, kiemelve a nemzeti erőfeszítések szükségességét. A hangsúlyt azonban inkább arra helyezi, hogy transznacionális döntések révén meg lehessen szüntetni azokat a nemzeti vagy állami korlátokat, amelyek néhány esetben a múltban akadályozták a katasztrófák felderítését és a megfelelő segítség nyújtását. Ez a megoldási javaslat azonban nyilvánvalóan felveti a nemzeti és állami szuverenitás, valamint a bel- ügyekbe való beavatkozás fogalmának értelmezését, amiben nemzetközi téren nincs teljes egyetértés. Különösen problematikus ebben a tekintetben az, hogy Green a segítség- nyújtás feltételeinek megteremtését az „emberek és eszmék szabad áramlásának” érvényre juttatásával kapcsolja egybe. Az emberi jogok ilyen értelmezésének koncepciója eddig is jelentős viták forrása volt a különböző nemzetközi tanácskozásokon. Úgy tűnik azonban, hogy e koncepció az amerikai álláspont egyik lényeges elemévé, sarkalatos pontjává vált szinte minden fontos nemzetközi kérdésben, így a katasztrófa sújtotta nemzetek megsegítése kérdésében is. Green könyve ugyanakkor aktuális kérdésre irányította rá a figyelmet, és széles körű érdeklődésre tarthat igényt. Mivel a Project 1980 számos más anyaga is jelentős és érdekes kérdéseket tárgyal, a Magyar Külügyi Intézet a folyóiratában a továbbiakban rendszeresen közöl majd szemléket a megjelent kiadványokról. Rajcsdnyi Péter
