Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Solem, Erik: Az Északi Tanács és a skandináv integráció

vényhozói hatalma nincs is, a sajtón, parlamenti vitákon stb. keresztül sajátos „érdek- csoportként” közvetetten érvényesítheti befolyását. Mivel a tagok magas szinten képviseltetik magukat, a többségi határozatnak jelentős súlya van.

Szervezeti összetételét tekintve a Tanácsnak 78 tagja van, akiket a tagállamok parlamentjei delegálnak; a dán parlament 16, a finn 17, Izland 6, Norvégia és Svédország egyaránt 18 tagot. A dán delegációhoz tartozik még két fő, akit a Faeroe-szigetek törvényhozása választ, a finnhez az Aland-szigetek képviselője. A kormányzatok képviselői (miniszterek is) szintén részt vesznek a munkában, de nincsen szavazati joguk.

A Tanács évente egyszer vagy kétszer tart ülésszakot, felváltva valamelyik északi fővárosban. Az ülésszakot állandó bizottságok készítik elő, melyek évente 4—6 alkalommal találkoznak. A parlamenti delegációkat az egyes országokból saját pártjuk választja; megbízatásuk egy évre szól, de újraválaszthatók, amint ez gyakran meg is történik. A delegációk összetétele tükrözi a tagországok belső pártviszonyait, így a Tanács egy sajátos „mikrokozmoszt” képvisel. A szociáldemokraták a helyeknek kb. felét birtokolják. Érdekes kérdés, hogy a hasonló orientációjú pártok között mennyire tud kialakulni nemzetektől függetlenebb együttműködés. Itt a kommunisták (elsősorban a finnek) mutatták a legnagyobb kezdeményezőkészséget: ők próbálták például keresztülvinni, hogy Észak-Európa legyen atommentes övezet, és ebben a kérdésben a dán és az izlandi kommunisták is melléjük álltak.

A delegációk mindegyike munkacsoportot nevez ki, melynek vezetőt és helyettest választanak. Az öt delegáció vezetője alkotja az Északi Tanács elnökségét az ülésszak időtartamára. Az elnök a vendéglátó ország küldöttségének vezetője. Az elnökség többször találkozik a miniszterelnökökkel is, hogy előkészítse a következő ülésszakot. Amennyiben legalább két kormány vagy 25 választott tag úgy kívánja, rendkívüli ülésszak is összehívható.

A munka nem korlátozódik az északi ügyekre; megvitatásra kerülhet a tagok külpolitikája, a külföldi kölcsönök és fejlesztés kérdései, közös akciók egyes nemzetközi szervezetekben (ENSZ, GATT stb.). A javaslatokat akkor fogadják el, ha a jelenlevők több mint 50%-a megszavazza, és ezek harmincnál több szavazatot képviselnek.

Az ülésszakok között a Tanács a bizottságok révén működik (gazdasági, jogi, kommunikációs, társadalmi, kulturális bizottság). A bizottság vezetőt választ, ha szükséges, egy vagy több ország szakértőket nevez ki.

1972-ig nem volt közös titkárság, csak öt nemzeti titkárság. Azóta a Tanács munkáját titkárság támogatja, melynek titkárát az elnökség és a nemzeti delegációk által választott öt titkárság nevezi ki. A plenáris ülések alatti és közötti adminisztratív munkán kívül a titkárságok bekapcsolódnak az információs szektorba és egyéb kapcsolatok szervezésébe is.

A parlamenti tagok száma állandó, a kormányzatok résztvevőié változó. A kormányok az ülésszakokra annyi minisztert küldhetnek, ahányat szükségesnek tartanak.

Az északi államok, mint már utaltunk rá, több nemzetközi szervezetben is jelentős szerepet játszanak. Az EFTA megalakulásával, gazdasági együttműködésük ezen a szervezeten belül bontakozott ki: az EFTA-kooperá- ción belül a legdinamikusabb irányzatot képviselték. De tovább élt a speciális skandináv szövetség eszméje is. A meghiúsult Nordic Economic (NORDEK) terv olyan intézkedéseket kívánt hozni, melyek nem állnak ellentétben a közös piaci belépéssel, sőt a későbbiekben esetleg megkönnyítették volna azt. Célkitűzéseik (közös vámok, konzultatív pénzügyi politika, kiterjedt együttműködés a monetáris politikában, az északi ipar strukturális megváltoztatása, közös mezőgazdasági és halászati politika terve) egy szorosabb gazdasági egység kialakítását célozták. A föntebb vázolt ellentétek miatt azonban a terv nem valósult meg.

Napjainkban a legjelentősebb integrációs törekvések az ipar, a regionális tervezés és az energiapolitika területén bontakoznak ki. A Tanács elfogadta egy közös bank létrehozásának a tervét; létrehozták a Skandináv Technológiai és Ipari Fejlesztési Alapot.

Jogi téren az együttműködés három fő szin147