Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
gának kiaknázásában, figyelembe véve, hogy ezek az övezetek hatalmas területeket vonnak el az eddig mindenki által használható nyílt tengerből; — biztosítani a tengerparttal nem rendelkező államok részvételi jogát — a lehetőségekhez képest kedvező feltételekkel — az „emberiség közös örökségét” képező, az államok szuverenitásán kívül elterülő tengerfenék ásványkincseinek kiaknázásában. II. A tengerparttal nem rendelkező államok általános érdekei a tengerjogi konferencián Nem volna szerencsés, ha a tengerparttal nem rendelkező államok sajátos céljait a konferencia általános jellemzőitől elszakítva vizsgálnám.7 Ezért először arra a kérdésre kell választ adni, hogy melyek azok a területek, ahol a tengerparttal nem rendelkező államok érdekei objektíve még egybeesnek az államok nagy többségének általános érdekeivel, azaz mennyiben érdekeltek a valamennyi államcsoport által elfogadható új tengerjogi egyezmény kidolgozásában. Ezekhez az érdekekhez tartozik a tengerfenék ásványkincsei kiaknázásának szabályozása is, ezért a felsorolt sajátos érdekeink közül a harmadikat ebben a részben tárgyaljuk. így az általános érdekű kérdések közül az alábbiakban a következő négy témával foglalkozunk: 1. A hajózás szabadsága Ez a fontos alapelv, amely szokásjogi úton alakult ki a 17. századtól kezdve, és amelyet teljes mértékben megerősített a nyílt tengerről szóló, 1958-ban létrehozott genfi egyezmény, egyformán szolgálja a világ valamennyi államának a tengeri hajózás zavartalanságával összefüggő érdekeit.8 A hajózás szabadsága azonban, szélesebb értelemben, nemcsak a nyílt tengeren való háborítatlan hajózás jogát jelenti, hanem ide tartozik a parti tengeren, tehát a parti állam szuverenitása alatt levő vizeken való békés áthaladás, valamint a szorosokon való szabad áthaladás joga is. A békés áthaladás joga megilleti mind a kereskedelmi, mind pedig a hadihajókat.9 Ezt a szabályt a tengerjogi konferencia mostani tervezete is megerősíti, továbbá azt is, hogy a nemzetközi szorosokon „minden hajót és repülőgépet megillet a tranzitáthaladás joga, és ezt az áthaladást nem lehet sem akadályozni, sem hátráltatni . . .”10 A tengerparttal nem rendelkező államoknak — amelyek, bár szerény mértékben, de szintén rendelkeznek saját hajóparkkal — természetesen az az érdekük, hogy az egyes parti államok parti tengerükön csak a szuverenitás gyakorlásához szükséges mértékben vessék alá az áthaladó hajókat saját joghatóságuknak. Ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz, hogy az újonnan létesítendő gazdasági övezetekben a hajózás szabadsága teljes mértékben érvényesüljön. Mindebben találkozik az érdekük a nagy hajózó államok érdekeivel. Az utóbbiak, bár ők maguk is parti államok, elsősorban abban érdekeltek, hogy kereskedelmi és halászhajóik -— és nem utolsósorban hadihajóik — felesleges megkötöttségek nélkül használhassák a hagyományos nemzetközi víziutakat. 5
