Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Az enyhülés és az összeurópai együttműködés

köröket, hogy a tőkés államok többségénél korábban és határo2ottabban lépjen rá az enyhülésnek és a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködésnek útjára. Ez a politika szerves része volt a de Gaulle-i külpolitikának, amelynek középpontjában Franciaország újjászületése és nemzeti függetlenségének megőrzése állt.

Nagy jelentőségű volt annak a ténynek a felismerése, hogy a szilárd kapcsolatok a Szovjetunióval és más szocialista országokkal elengedhetetlenek az önálló francia külpolitika számára és hogy Franciaország éppen az enyhülés viszonyai között játszhat fontos szerepet a világpolitikában.

Franciaország jelentős mértékben hozzájárul az enyhülés elmélyítéséhez és az együttműködés kiszélesítéséhez Európában, az államközi kapcsolatok azon elveinek térhódításához, amelyek a helsinki tanácskozás Záróokmányában tükröződnek. Eltekintve néhány konjunkturális ingadozástól, az ország uralkodó körei általában véve a későbbiekben is kitartottak a de Gaulle által megkezdett politika mellett.

Azok a tényezők, amelyek a francia uralkodó köröket, a Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival való együttműködésre késztették, ma is hatnak. A francia kormány nem egyszer megerősítette azt az álláspontot, hogy az enyhülésnek nincs értelmes alternatívája. A kétoldalú kapcsolatokon túlmutató jelentőségű politikai dokumentumokat írt alá L. I. Brezsnyev és Valéty Giscard d’Estaing 1977 júniusában Rambouillet-ben.

Franciaország a helsinki Záróokmányt, a Nyugat-Berlinről kötött négyoldalú megállapodást, valamint a szocialista országokkal kötött kétoldalú megállapodásokat — mindenékelőtt a néhány szocialista országgal aláírt, a kapcsolatok elveiről szóló nyilatkozatokat — a nemzetközi enyhülés fontos, alapvető dokumentumainak tekinti.

Mint ismeretes Franciaország álláspontja a fegyverkezési verseny megszüntetése, a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés kérdéseiben nem mentes az ellentmondásoktól. Bizonyos körök erőltetik a saját fegyverkezést. Ezeknek az erőknek a nyomására a hatvanas évek eleje óta Párizs gyakorlatilag elzárkózott a különböző leszerelési fórumokon való aktív részvételtől. Az elmúlt időszakban azonban Franciaország nagyobb érdeklődést tanúsít a leszerelés iránt, készségét fejezi ki a konstruktív hozzájárulásra. Csak üdvözölni lehet a francia kormány azon szándékát, hogy 1979-től részt vesz a genfi leszerelési bizottság munkájában.

I. DANKERT—D. KLAITKE

Nagy-Britannia viszonya az európai együttműködéshez

Angliának a szocialista és a tőkés országok közötti enyhüléshez való viszonyát több tényező határozza meg. Először, az uralkodó körök Nagy-Britanniát továbbra is világhatalomnak tekintik és nem regionális, európai jelentőségű államnak. Másodszor, éreztetik hatásukat a Londont a NATO keretében az USA-hoz kötő „külön63