Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Hänisch, Werner: A helsinki Záróokmány mint az európai béke, biztonság és együttműködés megerősítésének hosszú távú programja
a légkört, új feszültségeket teremtenek azzal a céllal, hogy megállítsák az enyhülési folyamatot, vívmányait pedig semmissé tegyék. A törekvés, hogy a Záróokmány elveit és rendelkezéseit a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás eszközeként és ideológiai diverzióra használják fel, ellentmond Helsinki szellemének. Az enyhülés elleni fő támadás a vezető imperialista hatalmak pédátlan fegyverkezési kampánya. A NATO európai csapatait és fegyverzeteit mennyiségileg és minőségileg is egyre növelik. Ezzel és más erődemonstrációkkal fokozódik a katonai összeütközés veszélye. Az enyhülési folyamatot mindez fékezi. Ez a politika határozta meg az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak stratégiáját és taktikáját az 1977. szeptember és 1978. március között Belgrádban lezajlott európai utótalálkozón. A Nyugat nemcsak elutasította a szocialista országok valamennyi javaslatát az európai katonai enyhülés konkrét lépéseiről és az egyik területen való továbblépésről, hanem egyes országok a szocialista országok ellen irányuló pszichológiai támadásokkal megpróbálták a Záróokmány rendelkezéseit meghamisítani és revideálni, azzal a céllal, hogy legalizálják a szocialista országok belügyeibe való beavatkozást. A belgrádi találkozó tapasztalatai megmutatták, hogy a Záróokmány elleni támadások eredménytelenek. A szocialista országok képviselői határozottan visszautasították az imperialista mesterkedéseket, mindenekelőtt a beavatkozási kísérleteket. Félreérthetetlenné tették, hogy a Záróokmány revíziója semmilyen körülmények között nem engedhető meg. Ez az elvi magatartás és a konstruktív eljárás lényegesen közrejátszott abban, hogy a belgrádi találkozó hasznos eredményekkel végződött. A részt vevő államok Belgrádban megerősítették a helsinki Záróokmánynak mint az európai enyhülés megszilárdítása hosszú távú akcióprogramjának a jelentőségét. Megerősítették elhatározásukat, hogy a Záróokmány rendelkezéseit kétoldalúan és sokoldalúan teljes egészében végrehajtják. Ezzel megerősítették az enyhülési folyamat alapjait. A belgrádi záródokumentum a részt vevő államok azon megegyezését tartalmazza, hogy 1980-ban Madridban újabb találkozót rendeznek, és három szakértői találkozóra is sor kerül, ezzel a résztvevők az európai enyhülés és együttműködés multilaterális szintjét hasznosnak ítélték és továbbfejlesztését támogatták. A belgrádi találkozó végül is megerősítette, hogy a helsinki Záróokmány az európai béke és biztonság továbberősítésének stabil, mindenki számára elfogadható programja, és azt nem kell kiegészíteni semmivel. A Záróokmány következetes védelme és a nemzetközi életben való alkalmazása az enyhülés vívmányai biztosításának fő útja, a tartós európai békerendszer létrehozásának fő eszköze. A szocialista közösség országai ebből indultak ki, amikor a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1978. novemberi moszkvai nyilatkozatában kinyilvánították elhatározásukat, hogy „a helsinki Záróokmány mint egységes egész végrehajtásának új impulzusokat kell adni, együttműködve más békeszerető államokkal, az összes haladó és demokratikus erőkkel, valamint a széles néptömegekkel, és konkrét intézkedésekben és lépésekben kell megegyezni az európai kontinensen, valamint az egész világon megteremtődő biztonság és az együttműködés továbbfejlesztése érdekében”. 50
