Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
a gazdasági növekedés meggyorsításában legalább ekkora, ha nem nagyobb szerepe volt a munkavállalókkal szemben alkalmazott kíméletlen kényszereszközök és a vállalkozók javára alkalmazott valutáris, pénzügyi-költségvetési és egyéb ösztönzők felhalmozást növelő hatásának. A külföldi tőkést a profitok hazautalásának viszonylagos szabadsága egymagában különben sem csábítja, sokkal inkább érdekli viszont a befogadó ország belpolitikai stabilitása, struktúrapolitikája, illetve a világgazdasági tendenciákhoz való gazdaságpolitikai alkalmazkodóképessége. Az exportorientált fejlesztési modell kibontakoztatása több szakaszban ment végbe, amelyek csaknem mindegyikében változtak a külső és a belső feltételek. A nyíltan exportorientált növekedésbe való átlépést egy körülbelül négyéves, durva gazdasági és belpolitikai sokk-kezelést alkalmazó szanálási időszak előzte meg. Ez alkalmas volt a viszonylagos külgazdasági egyensúly helyreállítására és a külföldi hitelezők, a nemzetközi fináncoligarchia bizalmának visszanyerésére. Éppen e periódus felemás eredményei erősítették meg az új gazdaságpolitika kidolgozóit azon elhatározásukban, hogy nem fogják elvből és eleve feláldozni az ország gazdasági dinamizmusát elvont és abszolutizált egyensúlyi követelmények oltárán, hanem a gazdasági növekedés felgyorsítása nyomán természetszerűleg keletkező egyensúlyhiányok hatásait megpróbálják kemény belső elnyomás révén maximális mértékben a dolgozó tömegek vállaira, illetve agresz- szív, a dömping határát súroló külgazdasági politikával a külső fogyasztókra áthárítani. Ezt az alapállását a gazdasági vezetés a világgazdasági recessziós jelenségek ellenére, a kül- és belgazdasági egyensúlyhiány tűrési határán mozogva, egészen 1976 második feléig fenntartotta, s az ekkor bevezetett egyensúlyi intézkedések nem sokk-kezelések, nem hasonlíthatók sem az 1964—1967-es időszakhoz, sem pedig a chilei katonai junta gazdasági egyensúlypolitikájához. Az 1968-ban beindult gyors növekedési szakasz eleinte a korábbi időszakokban kiépült ipari kapacitások kihasználására és fokozódó kifelé orientálására támaszkodott: ebben az időszakban elsősorban a tartós fogyasztási cikkek termelése, különösen a személygépkocsik gyártása volt a növekedés fő húzóereje. A hetvenes évektől kezdve ezt a szerepet egyre inkább a beruházási javak gyártása vette át. Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyeznünk a következőt: az új fejlesztési koncepció alapvető, meghatározó eleme az exportorientált iparosítás, azonban — különösen a kezdeti időszakban — a belső piac dinamizmusa is nagy szerepet játszott az expanzióban. A brazil gazdaság egyik legjellegzetesebb ellentmondása az, hogy míg a lakosság csaknem fele nem tekinthető közgazdasági értelemben fogyasztónak, addig mintegy 15—20 millió ember fogyasztása igen gyorsan emelkedett, s napjainkra mind szerkezetében, mind volumenében elérte a közepesen fejlett nyugat-európai országok fogyasztási átlagszínvonalát. Az 1976 második felétől érvényesülő egyensúlypolitika eredményei is érzékeltetik a brazil belső piac viselkedésének jelentőségét. Mindez szorosan összefügg a brazil fejlesztési modell másik sajátosságával: az exportorientáció fokozatos kibontakoztatása igen erős vám- és adminisztratív protekcionizmus mellett ment végbe. Éppen ezért az 1976 második felétől érvényesülő egyensúlypolitikát és strukturális korrekciót elhamar36
