Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Lakatos Tibor: Nemzetközi együttműködés a gyermekek érdekében
áprilisi amnesztia ellenére visszatérésüket a 604. számú „törvényerejű rendelet” alapján még mindig meg lehet tiltani. Sok gyermeket ily módon fosztanak meg az anyai, illetve apai gondoskodástól. Harmadszor, jóllehet a hivatalos chilei statisztika az elhalálozási arány jelentős csökkenését igyekszik kimutatni 1973 óta, így a gyermekhalandóságét is, a sajtó beszámol az egészségügyi ellátás elégtelenségéről, az anya- és csecsemőgondozás helyzetének további rosszabbodásáról. A junta növelte az orvosi és gyógyszerellátás költségeit. Ezek az intézkedések gyakorlatilag megvonták az egészségügyi és orvosi ellátás jogát a szegényektől és a munkanélküliektől. A gazdasági helyzet elsősorban az alacsony jövedelmű rétegek létbizonytalanságát növeli. Az élelmiszerhiány és a növekvő drágaság következtében népbetegséggé vált a kóros rosszultápláltság, amely a chilei gyermekek nagy tömegeinek jövőjét veszélyezteti. Az ideiglenes munkacsoport jelentése kitér arra is, hogy a növekvő költségek és a csökkenő oktatási hitelek korlátozzák a gyermekek oktatáshoz való jogának érvényesülését. Mivel a junta politikájával szemben álló bármely vélemény kifejezését „a nemzet- biztonság veszélyeztetésének tekintik”, a szólás- és véleményszabadság koilátozása az oktatói munkát is korlátozza. A chilei junta az utóbbi három évben mindent elkövetett annak érdekében, hogy a konszolidáció látszatát nyújtsa a világnak. Képviselői ezért mérhetetlenül ingerültek minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a gyermeki jogokat kérik számon tőlük. Az emberi jogok dél-afrikai helyzetének kivizsgálására felállított ideiglenes szakértői munkacsoport22 Az ideiglenes szakértői munkacsoportnak hosszú évekre visszamenő vizsgálati és tapasztalati anyag van birtokában arról, hogy az apartheid rendszere a gyermeki jogok legsúlyosabb megsértése. Az apartheid politika eleve lehetetlenné teszi az afrikai lakosság számára a rendes családi életet, melynek fő akadálya „szerződéses munkarendszer”. A szerződéses munkarendszer miatt elhúzódó különéléseknek és a családok felbomlásának következménye a hiányos gondoskodásban részesülő „törvénytelen gyermekek” nagy száma. A gyermekmunka széles körűen elterjedt, a városi erőszakos kilakoltatások politikája is rombolja a családokat, mivel a feleségeket és gyermekeket a „szülőföldekre” telepítik, ahol pedig a minimális élet- és lakásfeltételeket sem biztosítják. A kóros rosszultápláltság Dél-Afrikában is népbetegség, melynek hátterét a kiegyensúlyozatlan családi élet, a nyomor és létbizonytalanság, az állandó erőszak és az attól való rettegés alkotja. Az ideiglenes szakértői munkacsoport külön felhívta a figyelmet az 1976. június 16-i sowetói eseményekre, melyek során „30 ezer iskolásgyerek békésen tüntetett az afrikai— holland keveréknyelv (afrikaans) bevezetése ellen; ... az első nap 176 embert — köztük sok gyereket — megöltek ..., csupán egy nap alatt 785 iskolásfiút tartóztattak le”. 28
