Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 3. szám - Horváth Tamás: Az államok közötti viták békés rendezésének európai rendszere

megteremtése érdekében. A szocialista világrendszer megszilárdulásával és megerősödésével a nemzetközi kapcsolatok fontos tendenciájává vált az erőszak háttérbe szorulása és ezzel párhuzamosan a biztonság növekedése. A szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyainak a szocializmus javára történő megváltozása a korábbi állapotokhoz képest jelentősen csökkentette a kísértést az erőszak alkalmazására. A termonukleáris korszak bekövetkeztével az erőszak alkalmazásához — tekintettel a nyilvánvaló következményekre — nem kapcsolható értelmes politikai célkitűzés. A szocialista diplomácia erőfeszítései révén lehetőség nyílt a biztonság intézményes kereteinek megteremtésére. A helsinki konferencia éppen Európában vált a békés alternatíva megfogalmazójává, ahol a szemben álló erők koncentrációja és a pusztulás kockázata a legnagyobb. Az európai államközi kapcsolatoknak a biztonság megszilárdítására irányuló békés programját az európai államok közössége ünnepélyesen elfogadta.

Az európai államközi kapcsolatok oldottabb légkörében az államok biztonságérzetét minden egyoldalú, erőn alapuló megoldással szemben ma már politikai folyamatok alapozzák meg. Ilyen körülmények között indokolatlan, hogy az államok nemzetközi kapcsolataik megszervezésénél jogilag „az erősebb állammal” szembeni védekezésre rendezkedjenek be. A nyugati országok montreux-i javaslatainak középpontjában egy ilyen defenzív szemléletet tükröző vitarendezési modell áll, amely nézetünk szerint a jelenlegi európai politikai viszonyoknak nem felel meg.

Ugyanígy nem igazolhatók azok a törekvések sem, amelyek a kívülálló testületek előtérbe helyezését jogi formalista gondolkodásmód alapján szolrgalmazzák. A formalizmus abban áll, hogy egyesek a háború kiküszöbölését, a biztonság megteremtését leegyszerűsítve, egy „szuperhatékony” vitaelintézési rendszer bevezetésével kívánják egy- csapásra megoldani. Egyes nyugati országok Montreux-ben egyszerűen egyenlőségjelet tettek a vitarendezés hatékonysága és a bírói típusú megoldások intézményesítése közé. A szocialista országok — miközben távolról sem tagadják a nemzetközi bíráskodás, a közvetítés, vizsgálat és a békéltetés módszereinek hasznosságát — az előbbiek fényében helytelennek tartják azt az elképzelést, hogy a vitarendezés európai továbbfejlesztése csakis a kívülálló testületek előtt folyó eljárások preferálásával lehetséges.

*

A szocialista országok a montreux-i szakértői találkozón abból indultak ki, hogy az európai béke és biztonság kibontakoztatása érdekében szükség van az Európában érintkező két eltérő társadalmi-politikai berendezkedésű világrendszer együttműködésének szabályozására. A szabályozás feladata elsősorban az, hogy az osztályellentétek feszítésének kitett nemzetközi kapcsolatokban biztosítsa, illetőleg mederben tartsa az államok együttműködését, kizárva ezáltal a két világrendszer katonai konfrontációjának lehetőségét. A szabályozott együttműködésen keresztül megvalósuló békés koegzisztenciát irányító normák kölcsönös tiszteletben tartása természetszerűleg nem zárja ki azt, hogy az államközi kapcsolatokban ellentmondások, súrlódások, viszályok keletkezzenek, amelyek végső soron a két világrendszer eltérő társadalmi-politikai alapjaiból fakadnak. Szük12