Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Balázs József: Az enyhülés tartalmáról
teni a két ellentétes világrendszerhez tartozó országok között a kooperatív együttélés konkrét alapjait, amelyek megfelelnek a békés egymás mellett élés alapelvének és valamennyi érdekelt ország tényleges érdekeinek. A kooperatív együttélés nem irányul senki ellen. Tartalma nem ellentétes a nemzeti identitásokkal, formai keretei pedig — fokozatosan nemzetközi politikai struktúrává alakulva — elég rugalmasak, és nem veszélyeztetik az együttműködésben részt vevő államok szuverenitását. Az enyhülésnek ez a követelménye — ha érdemben megvalósul — öntörvényei alapján csökkenti a nemzetközi feszültséget, bár megvalósulása nem lehet mentes a konfliktusoktól. A kelet—nyugati gazdasági együttműködés például nemcsak előnyöket jelent a szocialista országok számára (modern technika- és technológia-transzfer, beruházási tőke stb.), hanem a tőkés gazdasági válságok következtében konfliktusteremtő hatása is van, vagy lehet. A tőkés társadalmak számára is adódhatnak tényleges vagy vélt problémák a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésből. Ennek ellenére a kooperatív együttélés, tehát a sokoldalú együttműködés a kölcsönös előnyök alapján, az egyetlen járható út a különböző társadalmi berendezkedésű országok egymás közötti viszonyában.10 A kooperatív együttélés sokoldalú kiépítése olyan „kölcsönös függőségi” láncolatot hoz létre az államok között —• pozitív értelemben —, amely nemcsak a katonai feszültség veszélyeit csökkenti és a kölcsönös bizalmat növeli, hanem az enyhülési politika — egyáltalán a nemzetközi helyzet — nagyfokú stabilitását vonja maga után. Egyre nehezebbé válna a hirtelen és indokolatlan külpolitikai irányváltás, a kapcsolatok fékezése, egyik fél (vagy egy harmadik) kijátszása a másik ellen. Az enyhülési politikát közösen folytató államok nem léphetnek fel azzal az igénynyel, hogy a másik fél társadalmi rendszerét erőszakkal megváltoztassák, illetve meggátolják annak belső okokból adódó változásait. Az eltérő berendezkedésű társadalmi rendszerek antagonisztikus ellentéte állandó tényező. Az államok együttműködése — a két világrendszer esetében — erre, ennek a tolerálására épül. A társadalmi mozgások azonban — például a forradalmak — döntően belső társadalmi okokra vezethetők vissza. A kizárólag belső okokból keletkező társadalmi változások nem rendíthetik meg az enyhülés struktúráját, ezért — és a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása miatt11 — ezeket a változásokat külső erővel megakadályozni nem lehet. Az ilyen irányú külső beavatkozási kísérletek veszélyeztetik az enyhülési folyamat stabilitását. A belső társadalmi változások nem függhetnek a nemzetközi kapcsolatok rendszerében lezajló folyamatoktól. Természetesen a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem az enyhülés fogalmi tartalmának a kidolgozása a legfontosabb (bár az enyhülési politika céljának meghatározása szempontjából nem mellékes kérdés), hanem az, hogy az átmeneti megtorpanások ellenére folytatódjon az enyhülés, mert olyan erőegyensúly alakult ki, amely ezt lehetővé teszi. A kétségtelenül meglevő problémák megoldására modus vivendit kell találni, és meg lehet valósítani az ellenőrzött enyhülési folyamatot a nemzetközi kapcsolatok rendszerében.12 Lehetséges az ellentétes érdekeknek olyan egymás mellett létezése, mint modus vivendi, hogy még nincs érdekegyeztetés, de az eltérő érdekek hatása — a kölcsönös önmérsékletből adódóan — nem vezet el a feszültségteremtő konfrontációhoz. Az eltérő 31
