Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Izikné Hedri Gabriella: Magyarország a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
Rövid történeti áttekintés után — melyben az első részben alkalmazott periodizációt követve Magyarország nyugati partnerekkel folytatott kereskedelmi kapcsolatait mutatja be a szerző — tőkés külkereskedelmünk dinamikájával és áruösszetételével ismerkedhet meg az olvasó. Az 1973-as árrobbanást követő cserearányromlás igen érzékenyen érintette Magyarország külkereskedelmi mérlegpozícióját. így a dollár elszámolású passzívumnak 1974-ben kb. 70 %-a a cserearányromlásból származik, ami megközelítette a nemzeti jövedelem évi növekedésének összegét. Ugyanez vonatkozik 1975-re is; a tőkés és szocialista relációjú külkereskedelmünkben egyaránt romlottak cserearányaink. E részben talán utalhatott volna a szerző a cserearányromlás és a fizetésimérleg-szaldó változásának többirányú lehetőségére, tehát arra, hogy a cserearányromlásnak a fizetésimérleg-szaldóra gyakorolt hatása az export- és importkereslet, illetve a kínálat árrugalmasságától függően különböző lehet, s e lehetséges hatásoknak éppen a legkedvezőtlenebb formája jelentkezett Magyarország esetében. Az is igaz, hogy a nyersanyagárak robbanásakor a korábbi „látens veszély” tört a felszínre, hiszen a tőkés országokba irányuló exportunk elmaradott áruszerkezete potenciálisan már hosszú ideje magában hordta az egyensúlyhiány veszélyét. Az egyensúlyi problémák felszínre kerülése érthetően olyan hosszabb távú gazdaságpoli- ikai kényszerintézkedéseket tett szükségessé, melyek a felhalmozás és az életszínvonal növekedési ütemét lelassítják. „A külkereskedelmi orientáció központi stratégiát igényel, hosszú távú, a forgalom és a termelés szféráját egyaránt felölelő koncepciót” — hangsúlyozza a szerző. Az export- orientáció csak akkor érheti el kívánt célját, ha olyan tudatos, központi, hosszú távú stratégiát alakítunk ki, mely a termelés és a forgalom szféráját egyaránt felöleli. Tőkés külkereskedelmi mérlegünk passzívumában az elmúlt évtizedben nagy szerepet játszott a beruházási volumen túlzott felfutása. Ez azután az ún. „húzd meg — ereszd meg” típusú politikához vezetett. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes kérdéseket tesz fel és válaszol meg a szerző. Igaz-e, hogy az egyenleg ingadozása önmagában valamilyen gazdaság- politikai hiba következményének tekinthető? Továbbá szükségszerű-e, hogy a kereskedelmi forgalom egyenlegének ingadozása a „húzd meg — ereszd meg” politikával járjon együtt? önmagában az még nem hiba, ha egy ország gazdasági fejlődésének meggyorsítására külső erőforrásokat vesz igénybe. Más szóval a külső erőforrások bevonása feltétlenül indokolt, ha az így szerzett eszközök — a belső erőforrások optimális kihasználása mellett — elősegítik a gazdaságnövekedés ütemének fokozását. A passzívum mérséklése érdekében elsősorban a termelési struktúra korszerűsítésére, a termelékenységi színvonal emelésére kell az erőfeszítéseket összpontosítani, mivel az import korlátozásától csak látszólagos és időleges egyensúlyi állapot kialakulása remélhető. A dinamikus egyensúly biztosítása kül- és belgazdasági szempontból egyaránt megköveteli, hogy megfelelő hosszú távú külgazdasági stratégiával rendelkezzünk. A szerző újszerűén közelíti meg ezt a kérdést. A helyes külgazdasági stratégia kialakításakor figyelembe kell venni mindazon kölcsönhatásokat, ellentmondásokat, melyek a gazdaság egyes szférái, valamint a gazdaság és a társadalom egyéb területei között léteznek. Számolnunk kell azzal, hogy az erősítő kölcsönhatások mellett nem elhanyagolható mérvű ellentmondások állnak fenn a külgazdasági és a társadalmi érdekek között. Az ellentmondások feloldása a kül-t gazdasági stratégia sikerének lényeges előfeltétele. Alapvető igény, hogy a külkereskedelmi politika aktív kapcsolatban álljon a termeléspolitikával. A strukturális egyensúly kialakulása csak akkor remélhető, ha a külső piaci igényeknek, lehetőségeknek a külkereskedelem által továbbított változásaira a termelési szerkezet rugalmasan, de hosszú távon is megfontolt, tudatos koncepciónak megfelelően reagál. Ilyen szoros és valóban érdemi együttműködés létrehozása komplex gazdasági feladat. E „komplexitás” jelentőségének felismerése tükröződik az MSZMP KB 1977. októberi határozatában, mely a gazdaság strukturális feszültségeinek felszámolását célzó intézkedéseket összegezi. A kiemelt fejlesztés kritériumainak részletes tárgyalása után a szer144
