Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és többoldalú találkozók és egyéb események alkalmából(1979.január-március)
Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, találkozók és egyéb események alkalmából (1979. január—március) KÖZÖS KÖZLEMÉNY PÚJA FRIGYES KÜLÜGYMINISZTER LÍBIAI HIVATALOS LÁTOGATÁSÁRÓL 1979. január 9. Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere dr. A. A. Trekinek, Líbia külügyi titkárának a meghívására 1979. január 6—9. között hivatalos látogatást tett a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahiriában. Púja Frigyes és Dr. A. A. Treki áttekintette Magyarország és Líbia kapcsolatainak helyzetét és megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kölcsönös előnyökön alapuló együttműködése eredményesen és széleskörűen fejlődik. A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok szélesedésében kiemelkedő szerepet játszanak a két ország vezetőinek találkozói. Különösen nagy jelentőségű volt Kadhafi főtitkár 1978. évi magyarországi látogatása. A felek megállapították, hogy a két ország gyümölcsöző együttműködésének további elmélyítésére kedvezőek a lehetőségek. A külügyminiszterek megvizsgálták a két ország gazdasági, műszaki-tudományos kapcsolatai továbbfejlesztésének lehetőségeit, különös tekintettel a korszerű termelési kooperációkra és a harmadik országokban történő együttműködésre. A nemzetközi kérdéseket megvizsgálva a külügyminiszterek egyetértettek abban, hogy az enyhülés folyamata létfontosságú a világ valamennyi állama számára. Megállapították, hogy a nemzetközi enyhülést hatékony leszerelési intézkedésekkel kell megszilárdítani. Ezzel összefüggésben nagy jelentőségű lenne a második SALT-megállapodás aláírása. A felek úgy vélik, hogy a nemzetközi enyhülés ügyét nagyban elősegítené a leszerelési világértekezlet összehívása. A líbiai fél nagyra értékeli a Magyar Népköztársaságnak az enyhülés, a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenységét. Nagyra értékelték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában lefektetett elvek és célok valóraváltása érdekében folyó munkát. Hangsúlyozták, hogy szoros összefüggés van Európa és a Földközi-tenger biztonsága között, s az utóbbinak nélkülözhetetlen feltétele a közel-keleti válság igazságos és tartós rendezése. A két fél megkülönböztetett figyelmet szentelt az egyiptomi—izraeli különbékére irányuló törekvések által előidézett fenyegető fejleményeknek. E megállapodások ellentétesek a közel- keleti válság rendezésére vonatkozó ENSZ-határozatokkal, figyelmen kívül hagyják a rendezés legfontosabb feltételeit, az izraeli csapatok kivonását az 1967-ben megszállt valamennyi arab területről, a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen nemzeti jogainak biztosítását, beleértve a visszatéréshez, az önrendelkezéshez és az önálló állam létrehozásához való jogát. A különutas keretmegállapodások valódi célja az, hogy elősegítsék az Egyesült Államok befolyásának ki- terjesztését a Közel-Keleten és az afrikai kontinensen. A külügyminiszterek közös álláspontja szerint az arab népek érdekeit veszélyeztető különutas politika elszigetelésében fontos szerepet 134
