Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - A KGST megalakulásának 1949-es magyar országgyülési visszhangja
a politikának, külpolitikának, gazdaságpolitikának alapjait és előfeltételeit. Szükséges azonban, hogy belpolitikai téren továbbra is ugyanazok a politikai elvek, ugyanaz a gyakorlat érvényesüljön, ugyanaz a kérlelhetetlenség a régi úri rend képviselőivel, a magyar dolgozó nép ellenségeivel szemben, mint eddig. Országgyűlési Napló, 1949. RÉSZLET BOGNÁR JÓZSEFNEK, A FÜGGETLEN KISGAZDA, FÖLDMŰVES ÉS POLGÁRI PÁRT SZÓNOKÁNAK A PARLAMENTI FELSZÓLALÁSÁBÓL 1949. január 28. A tervgazdaság a mi véleményünk szerint a történelemben eddig ismert legmagasabb rendű munkaszervezet, gazdasági rendszer, amelyen keresztül az ember a természetet legelőnyösebben tudja birtokába venni, legjobban tudja a termelést emelni, leginkább el tudja juttatni a termelés következtében előállt javakat a fogyasztóhoz és gondoskodni tud a nép összességét képviselő államhatalom a javak igazságos elosztásáról. A tervgazdaság győzelme, a természet tervszerű és okos kiaknázása teszi lehetővé, hogy az egész világon az eddiginél jobb élet legyen, hiszen a kapitalista gazdaság anarchiája következtében a világnak csak igen kis része él emberi életkörülmények között, míg száz és százmilliók sötét nyomorban élnek. Ha pedig tudjuk, hogy tudósok becslése szerint a Föld 12 milliárd ember eltartására alkalmas jelenlegi kincseivel, akkor láthatjuk igazán annak a gazdasági, politikai és társadalmi rendszernek betegségeit, amely kétmilliárd ember közül legalább másfél milliárdot tart embertelen rossz sorban, noha a Föld lakossága mai lélekszámának hatvanszorosát is el tudná tartani. A magyar tervgazdaság az elmúlt két esztendő során már nagy eredményeket produkált, de egy tervgazdaság sikerei természetesen annál nagyobbak, minél nagyobb terület megszervezéséről van szó, a természetnek minél több kincsét lehet kiaknázni. Ezért üdvözöljük mi is örömmel a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulását. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulásáról, valamint azokról az okokról, amelyek a tanács megalakulását kiváltották, mind a miniszterelnök úr, mind pedig előttem szólott képviselőtársam már megemlékezett. A nyugati országok nem egy esetben bojkottálták a népi demokráciákkal, a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatokat azért, mert ezek az országok az elmúlt év nyarán nem fogadták el a Marshall-tervet, nem akarták magukat alávetni azoknak a feltételeknek, amelyeket az amerikai imperializmus, az amerikai nagytőke a nyugati országoknak diktált. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulása természetesen nem azt jelenti, hogy a tanácsban részt vevő hét nép a jövőben autarchia létesítésére törekszik, hanem azt jelenti, hogy függetlenségét gazdasági okokból egyik nép sem adja fel soha, hogy semmiféle gazdasági nyomásnak nem enged, hanem megőrzi szuverenitását és vigyáz rá. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulását még az a tény is szükségessé tette, hogy fel kell készülnünk a kapitalista országokban esetleg beálló gazdasági válságokra. Az ilyen összefogás, mint amilyen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, természetesen csak az új demokráciák népei között jöhetett létre; csak olyan népek között jöhetett létre, amelyek kölcsönös egyenrangúságban élnek egymás mellett, amelyek közül egyik sem akarja kizsákmányolni a másikat. Nem véletlen, hanem szükségszerű tehát, hogy a tanács Európának azon a részén alakult meg, ahol a demokratikus erők a Szovjetunió vezetésével gyülekeznek.
