Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - VITA - Aggod József: A nemzetközi erőviszonyok komplex jellege
A valóság által így felvetett kérdésekre ritkán adódik — a napi megoldások szempontjából — egyesélyesen determinált válasz. Nem egy esetben hosszabb távon is, de rövid távon mindenképpen jelentős eltérések lehetnek a valóságos történelmi válaszok között, a tényleges és az éreztetett, illetve az érzékelt nemzetközi „árfolyam” között. Nem csodálkozhatunk végeredményben a szubjektív — nem egy esetben mechanikus vagy misztikus — válasz variációk sokasága felett, s azon sem, hogy ezek sok esetben — még a torzítások ellenére is — valahol a valóság valamelyik elemét tükrözik. E hozzászólásnak nem célja, hogy újabb variációval szaporítsa (gazdagítsa vagy szegényítse) a válaszokat. Egyetlen körülményre talán mégis érdemes felhívni a figyelmet: a konkrét valóság sokdimenziós és hierarchikus jellegére az erőviszonyok tekintetében. Nem véletlen, hogy a sokféle megközelítés többségére jellemző egyfajta hierarchikus törekvés, függési sor keresése a nemzetközi erőviszonyokban, a „szilárd pontok” keresése a technicizmus, moralizmus vagy az „osztályfeletti” államhatalom alapján. Korunk valóságának hierarchikus és sokdimenziós jellegét jól tükrözik a marxista tudósok között folyó viták. Palánkai Tibor figyelemre méltó dolgot szögez le tanulmányában (Külpolitika, 1978.3. sz. 85.1.), amikor megállapítja, hogy mind a katonai, mind a békés egymás mellett élés szempontjából a politikai, katonai, gazdasági, ideológiai erőviszonyok között „a nemzetközi gazdasági erőviszonyok jelentősége alapvető”. Nem árt ezt — Leninnel egybevágóan — hangsúlyozni, nehogy a valóban rendkívül fontos ideológiai harc egyoldalú emlegetésével azt a benyomást keltsük, hogy a két rendszer versenyét szemináriumokon is meg lehet nyerni. Külön értéke a tanulmánynak, hogy a gazdasági erőviszonyokról igen árnyalt képet rajzol. Felmerül azonban a kérdés, alkalmas módszer-e korunk nemzetközi erőviszonyai sokdimenziós, hierarchikus jellegének megközelítésére a „katonai, ideológiai, gazdasági, politikai erőviszonyok” vonalán való mozgás? Korunk sok nagy (sőt, talán eddigi legnagyobb) fordulata nem vezethető le ebből a megközelítésből. Nyilvánvaló, hogy az Októberi Forradalom győzelme, a Szovjetunió fennmaradása nem magyarázható meg az adott időszak konkrét katonai vagy világgazdasági erőviszonyai alapján. Sok polgári politikus éppen abban tévedett a legnagyobbat, hogy a korábban általában bevált „józan számítások” alapján biztosra vette a forradalmi változások kilátástalanságát egészen a legutóbbi időkig. Lényegében ez a „hagyományos” gondolkodásmód volt a fő táplálója a hidegháború — „próbáljuk meg visszafordítani a történelem kerekét” — csábításának. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a realizálódott erőt alapul véve az erőviszonyokat a lehető legszélesebb komplexitásban kell vizsgálnunk, s hogy ezek — nem „szilárd”, hanem nagyonis dinamikus — viszonyítási pontja a nemzetközi osztály-erőviszonyokban keresendő. A nemzetközi erőviszonyok hierarchiájának középponti tényezője, a komplexitás megtestesítője korunkban az alapvető ellentmondás, annak fejlődése, fejlettségi stádiumai. Pontosabban, mivel a marxisták körében is eltérőek a nézetek ezen alapvető ellentmondás természetéről, az ellentétes társadalmi-gazdasági formációk viszonyáról van szó. A tényleges nemzetközi osztály-erőviszonyokból már „levezethető” korunk világforradalmi folyamata. Korunk alapvető ellentmondásának lényegéből, mozgán6
