Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Pataki István: A kínai katonapolitikáról
A X. kongresszus a párt megerősítésére szólított fel, s a párt centralizált vezetését állította előtérbe. Ismételten rögzítették, hogy „az állami szerveknek, a népi felszabadító hadseregnek ... el kell fogadniuk a párt centralizált vezetését”.11 A hadsereg felső vezetésében, a katonai körzetek parancsnokai körében és más pozíciókban, amelyeket katonák töltöttek be, ismét tisztogatást hajtottak végre. A hadsereg szerepköre oly módon alakult, hogy bár továbbra is az állam „tartópillérének” minősítették, 1974-től a milícia megerősítésével szűkítették működési feltételeit. Kezdetét vette az a szintén maoista ihletésű fordulat, hogy a fegyveres erők fő osztaga, a hadsereg mérsékelte sokoldalú részvételét a belpolitikában és megkezdte a háborúra való intenzív felkészülést. A Népi Felszabadító Hadsereg szervezettségének, fegyelmének, „kiképzésének” szorgalmazásával a „külső támadás” elhárításának szükségességére hivatkoztak. A XI. kongresszuson (1977) Hua Kuo-feng az alapvető feladatok között vázolta a „népi állam gépezetének” erősítését. Ennek keretébe sorolta a hadseregirányítás javítását, a „négyek” leleplezését, a hadseregépítést. Az ország belső militarizáltsága megmaradt, jóllehet nőtt más testületek szerepe. A katonai bürokratikus diktatúra számos területen továbbra is erőteljesen érvényesül. A vezetésben magas a katonák aránya, a militarizmus kifejeződik az egész hatalmi mechanizmusban, a katonai káderek továbbra is számottevően részt vesznek az újjászervezett tudományos testületekben, szakszervezetekben, ifjúsági szervezetekben stb. „Védelmi” okokra hivatkozva országos méretekben katonai ellenőrzést valósítanak meg. A tartományi pártbizottságok első titkárai egyben a katonai körzetek politikai biztosi funkcióit is betöltik. Ugyanezek a személyek hivatottak a KKP Központi Bizottsága Katonai Bizottságának döntései alapján a katonák és a lakosság körében végzett politikai munka irányítására is. Az Országos Népi Gyűlés munkájában is nagy számban vesznek részt a katonai káderek, 1978-ban 503 fő mint a hadsereg küldötte vett részt a tanácskozásokon. Az 1978-ban elfogadott alkotmány kinyilvánítja: „a hadsereg a proletariátus diktatúrájának tartóoszlopa.”12 Az alaptörvény a fegyveres erők alapvető feladataként írja elő a maoista rendszer védelmét, s első helyen rögzíti a „szociálimperializmus” (értsd: a Szovjetunió és más szocialista országok) külpolitikai törekvéseinek megakadályozását. A fegyveres erők társadalmi szerepe az „általános rendteremtés” alapfeltétele Kínában, s a „rendteremtés” nemcsak a „négyek” követőinek eltávolítását jelenti. A korántsem szilárd hatalom konszolidálásának biztosítékait az új kínai vezetők több szférában igyekeznek megteremteni. Szervezett és manipulált tömegbázis nélkül szerintünk nem érhető el az a távlati cél, hogy Kína a század végére „korszerű mezőgazdasággal, korszerű iparral, korszerű nemzetvédelemmel, korszerű tudománnyal és technikával rendelkező nagy és hatalmas országgá váljon”.13 Ezért a hadsereg politikai közreműködésére továbbra is számítanak. 1975 óta az Országos Népi Gyűlés ülésszaka, a kormányzati szervek tevékenysége, az új alkotmányok elfogadása (1975 és 1978) a polgári testületek munkájának „helyre54
