Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
lataival. A szocialista országoknak az integrált program bizonyos elemeivel kapcsolatban fenntartásaik, ellenvetéseik vannak. A szocialista országok úgy vélik, hogy az integrált program s^erve^eli alapja olyan új típusú nemzetközi áruegyezmények összehangolt rendszere kell hogy legyen, amely maximálisan felölelné a megfelelő árupiacokat, s biztosítani tudná, hogy az adott áruk valamennyi fő exportőre és importőre az egyes stabilizációs egyezményekben részt vegyen az egyenjogúság, a diszkriminációmentesség és az összes ország érdekeinek tiszteletben tartása alapján. A stabilizációs áruegyezményeknek figyelembe kell venniük az egyes nyersanyagpiacok fejlődésének sajátos feltételeit, és ösztönözniük kell a fejlődő országok gazdasági fejlődését. Kiegyenlítő készleteket csak akkor kell létrehozni, ha bebizonyosodott célszerűségük, s akkor is a készletek finanszírozása önkéntes alapon kell hogy megvalósuljon. Bár a szocialista országok a közös alap létesítésének koncepcióját elvben elfogadják, a fejlődő országok által előterjesztett konkrét formájával kapcsolatban eddig nem vállalkoztak semmiféle kötelezettségre, a tárgyalási készséget leszámítva. Az a véleményük, hogy a közös alap gyakorlati létrehozása csak azután célszerű, ha már tisztázódott az egyes áruegyezmények keretében felállítandó kiegyenlítő készletek gazdaságilag megalapozott nagysága. Ennek megfelelően a közös alappal szemben az egyes áruegyezmények létesítésének kell elsőbbséget adni. A szocialista országoknak fenntartásaik vannak a közös alap bizonyos olyan javasolt funkcióival kapcsolatban is, amelyek nem függnek közvetlenül össze az egyes áruszervezetek készletezési műveleteivel. Az indexeléssel kapcsolatos szocialista álláspont a kérdés bonyolultságát hangsúlyozza, amely további tanulmányozást igényel. A nairobi konferencián megállapodtak arról, hogy az UNCTAD égisze alatt előkészítő, majd tárgyaló értekezleteket tartanak az egyes áruegyezmények megkötése végett és a közös alapról. A szóban forgó értekezletek menetrendszerűen meg is kezdődtek, a felmerült nehézségek következtében azonban nem sikerült megtartani az UNCTAD-ülésszakon a különféle áruegyezmények megkötésének végső határidejeként megadott 1978. év végi határidőt. Az integrált programba bevont 18 termék közül jelenleg négy (ón, kávé, kakaó, cukor) van érvényes áruegyezmény. A legelőrehaladottabbak az áruegyezmény-előkészítő tárgyalások a réz, a juta, a tea, a természetes gumi és a programban nem szereplő wolfram és búza esetében. Ezek közül a közeljövőben (egy-másfél éven belül) várhatóan csak a nyersgumi esetében sikerül majd egyezményt kötni. Több mint kétéves nehéz tárgyalássorozat után 1979 márciusában az UNCTAD genfi nyersanyagértekezletén végre megállapodás született a közös alap létrehozásáról. Az alap összege 750 millió dollár, amelyből 400 milliót az egyes áruegyezmények kiegyenlítő készleteinek finanszírozására, 350 milliót pedig nyersanyag vonatkozású fejlesztési célokra fordítanak. Az UNCTAD 1979. júniusában tartott ötödik, manilai ülésszakán a nyersanyagproblémák már távolról sem voltak annyira reflektorfényben, mint a nairobi ülésszakon. Ez előrejelezhető volt, mivel márciusban a leglényegesebb elvi kérdésekben konszenzust sikerült elérni az érdekelt országcsoportok között. A nairobi ülésszakon elfoga45
