Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 2. szám - Nemes Pál: A nemzetközi helyzet napjainkban

— Meg kell említeni az Afrikában végbement eseményeket is, amelyeket különösen zokon vettek a nyugati monopoltőkés körök. Abban az Afrikában, amely hosz- szú évekig szinte mozdulatlanságba dermedt, egyszerre rengeni kezdett a föld az imperialisták és szövetségeseik talpa alatt. Afrikában az utóbbi években újabb négy ország választotta a szocialista orientáció útját. Az egy évvel ezelőtt végbement afganisztáni változások ugyanilyen irányba mutatnak. A szocialista orientációjú országok vezetői elfogadják a marxizmus—leninizmust politikájuk vezérfonalának, élcsapat pártot szerveztek vagy szerveznek, szocialista jellegű politikai és gazdasági intézkedéseket hoznak, népi fegyveres erőket alakítanak. Mindez azt jelzi, hogy a mennyiségi változások Afrikában és a Közép-Keleten is kezdenek minőségi változásokba átcsapni. Az iráni események menete azt mutatja, hogy a régi, az Egyesült Államokkal szoros szövetséget vállaló, a Közel-Kelet csendőrének szerepét játszó Irán nem támadhat fel többé.

— A fentieken túl azoknak a fejlődő országoknak a száma is gyarapszik, amelyeknek a vezetői nem akarnak ugyan gyökeres belső változásokat, de hívei a béke és a biztonság megszilárdításának, küzdenek a szélsőséges imperialista körök törekvései, a nemzetközi monopóliumok fokozódó kizsákmányolása ellen. Érdekeik — bármennyire vitatják is ezt például egyes el nem kötelezett politikusok — objektíve egybeesnek a szocialista országok nemzetközi érdekeivel.

II.

Az Egyesült Államok vezető köreiben már Nixon volt amerikai elnök utolsó évében, majd Gerald Ford elnöksége idején megkezdődött az enyhülés és az amerikai külpolitikai törekvések viszonyának vizsgálata. Az a kérdés vetődött fel, vajon az enyhülés hasznos-e az Egyesült Államok számára? A legutóbbi elnökválasztás után aztán megszületett a következtetés is: az enyhülés ütemét fékezni kell, úgynevezett „ellenőrzött enyhülést” kell megvalósítani, amelyben markánsabban érvényre jutnak az amerikai érdekek, értsd az amerikai monopóliumok érdekei. Az amerikai külpolitikai törekvések bizonyos átértékelése mögött ugyanis a nagyon jól ismert körök állanak, a katonai-ipari komplexum, a cionista lobby, a szélsőséges konzervatív körök, azok az erők, amelyek mindig is harcoltak a Szovjetunió és általában a szocializmus ellen.

Az új amerikai elképzeléseket lelkesen helyeselték az európai szélsőséges körök, a Szovjetunió, a szocialista országok, a kommunista mozgalom ellenfelei s mindazok, akik ellenzik a tartós békét és biztonságot, a szocialista és a tőkés országok szélesebb körű együttműködését. És osztatlan örömet keltett ez a kínai vezetők körében, akik az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szovjetellenes szövetségének a létrehozásán mesterkednek.

Az enyhülés korlátozása, sőt a hidegháború valamilyen új változatának a bevezetése lenne tehát az a varázsszer, amellyel egyes amerikai körök szerint a beteg imperializmus összes bajait orvosolni lehet.

Érdemes megvizsgálni, hogyan kívánják elérni ezt a célt.

— Az Egyesült Államok egyes körei leplezetlenül arra törekszenek, hogy meglő