Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Balogh András: Két évtizedes harc az el nem kötelezettek mozgalmának imperialista ellenes egységéért
az ülés hatékony munkáját. Ezzel „a kambodzsai kérdés” az ülésen megszűnt létezni. A kambodzsai közjátékban közös nyugati és kínai törekvések mutatkoztak, amelyekhez — igen különböző motivációktól vezérelve — több el nem kötelezett ország is csatlakozott. A maputói ülésen elfogadott határozatok végül is pozitív kicsengésűek voltak, amihez nagymértékben hozzájárult a házigazdák záróokmány-tervezete. A mozambiki tervezet rámutatott az imperializmus és a fajüldöző kisebbségi rezsimek közötti szoros kapcsolatokra, „az angolai és a mozambiki népi demokráciák” szerepére a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmében és arra a nélkülözhetetlen támogatásra, amit a szocialista országok az Afrika déli részén elterülő országoknak nyújtottak.17 Az ülés végén elfogadott záróközlemény az egység megőrzése érdekében ismét bizonyos kompromisszumokat tartalmaz, de elemzései és következtetései megőrizték a tervezet harcos antikolonializ- musát és antiimperializmusát. Azok az országok, amelyek az elmúlt években Kubát hevesen támadták afrikai szerepéért, újra elszigetelődtek. A közlemény általános elemző része a szocialista országokat úgy említette, mint az afrikai népek harcának támogatóit. A dokumentum részletesen elemezte a zimbabwei, a namíbiai és a dél-afrikai helyzetet. Zimbabwét illetően az el nem kötelezettek egyértelműen elítélték az úgynevezett belső rendezést, és döntő jelentőségűnek a fegyveres harc folytatását minősítették. Egyes országok támadásai és fenntartásai ellenére a résztvevők a Hazafias Frontot ismerték el Zimbabwe egyedüli felszabadítási mozgalmának, és megnyílt a lehetőség, hogy a közeljövőben a Front a mozgalom telj es jogú tagjává váljék. Kitűnt, hogy a SWAPO továbbra is élvezi a mozgalom bizalmát. A záró közlemény a dél-afrikai kérdésben hozott ENSZ- határozatokat kijátszó nyugati hatalmakat név szerint megbélyegezte. Döntés született arról, hogy az el nem kötelezettek a frontországokat erkölcsi és katonai segítségben fogják részesíteni. Mindent összevetve: a havannai csúcsértekezlet előtt fontos állomásnak tekinthető maputói Koordinációs Iroda-ülés jelentős és előremutató határozatokat hozott. 1979 tavaszán és nyarán folytatódnak a havannai csúcsértekezlet előkészületei. Ez az értekezlet dönt arról, sikerül-e megtartani és továbbfejleszteni az el nem kötelezettek mozgalmának politikai és erkölcsi tekintélyt adó, haladó antiimperialista és antikolo- nialista jellegét. Nem kétséges: nagy nyomás nehezedik a mozgalomra a vezető tőkés országok és Kína részéről annak érdekében, hogy távol tartsák és ha lehetséges, elszakítsák a többi imperialistaellenes erőtől, elsősorban természetes szövetségeseitől, a szocialista országoktól. Különböző formákban folytatódnak a támadások a szocialista és szocialista orientációjú tagországok ellen. Ezekhez a támadásokhoz egyes el nem kötelezett országok úgy kapcsolódnak, hogy csökkenteni akarják a Koordinációs Iroda akcióképességét, készek az antiimperializmust a megfoghatatlan „blokkellenességgel” felcserélni, követelik a Koordinációs Iroda elnöklési rendszerének megváltoztatását, vagyis megváltoztatni azt a gyakorlatot, hogy a rendező ország töltse be az elnöki funkciót a következő értekezletig. Különösen csökkentik a mozgalom egységes fellépésének hatékonyságát azok, akik bizonytalanságot keltenek az értekezlet színhelye és időpontja körül. Néhány jobboldali II
