Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - A nemzetközi kapcsolatok története a Távol-keleten 1945-1977.
oldalú diplomáciai tevékenységet. Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi helyzetben nem utolsósorban a Szovjetunió győzelme nyomán végbement változások tették lehetővé, hogy számos ázsiai gyarmati és félgyarmati ország elnyerje függetlenségét, sőt, egyesek a szocialista fejlődés útjára lépjenek. Tömören vázolja az imperialista gyarmati rendszer összeomlásának történelmi folyamatát, amely meggyorsította a nemzetközi erőviszonyok gyökeres átrendeződését, és megváltoztatta Ázsia politikai szerepét. „A Szovjetunió harca a Távol-Kelet háború utáni problémáinak demokratikus rendezéséért. A koreai és a kínai forradalom (1945—1949)” c. fejezet bevezetője megállapítja, hogy a világháború után a Távol-Keleten egymással megütköző két ellentétes politikai irányzat harcából a demokratikus erők megerősödve kerültek ki: a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, majd a Kínai Népköztársaság megalakulása — az európai népi demokratikus forradalmak győzelmével együtt — a szocialista világ- rendszer megszületéséhez vezetett. A fejezet a háború utáni kínai helyzettel foglalkozva ismerteti a Kínai Kommunista Párt, illetve a Kuomintang külpolitikáját, majd az 1945 decemberi moszkvai háromhatalmi külügyminiszteri értekezlet Kínára vonatkozó megállapodásait. Kitér a szovjet—kínai és az amerikai-kínai kapcsolatokra, tárgyalásokra, majd a harmadik polgárháború (1946 — 1949) nemzetközi diplomáciai hátterével foglalkozik, különös tekintettel az Egyesült Államok imperialista törekvéseire Kínában, valamint a Szovjetunió harcára a kínai belügyekbe történő külföldi beavatkozás ellen. Külön érdeklődésre tarthat számot a Szovjetunió és a Kínai Kommunista Párt, az általa vezetett felszabadított körzetek, illetve a Szovjetunió és a Kínai Köztársaság (Csang Kaj-sek) kapcsolatainak beható ismertetése, jórészt a Szovjetunió Külpolitikai Archívumának anyagai alapján (pl. Sztálin tárgyalásai 1945 végén, 1946 elején a Csang Csing-kuóval, Csang Kaj-sek fiával, a jelenlegi tajvani elnökkel). Koreával kapcsolatban a szerzők ismertetik a háború alatti és utáni nagyhatalmi megállapodásokat, az ún. koreai kérdés nemzetközi hátterét, a szovjet és az amerikai álláspont szembenállását a helyzet megoldásában (pl. az Egyesült Államok a korábbi nemzetközi megállapodások ellenére a független, önálló, egységes és demokratikus Korea helyett az alighogy felszámolt japán gyarmati uralom helyére 20—30 éves gyámsági rendszer létrehozására törekedett). A könyv méltatja a fel- szabadulást követően az egész országban kibontakozott forradalmi fellendülést, majd beszámol az ország déli és északi részének ellentétes társadalmi-politikai fejlődéséről. Végezetül kitér a dél-koreai reakciós bábrendszer amerikai segédlettel történt létrehozására, ami az ország mesterséges kettészakításához vezetett, majd méltatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulását. A fejezet röviden érinti a Mongol Népköz- társaság nemzetközi elismertetéséért, függetlensége megszilárdításáért folytatott diplomáciai-politikai küzdelmét, az ezzel kapcsolatos szovjet—kínai (Kuomintang) megállapodásokat, az ország önállóságát és függetlenségét megerősítő 1945 őszi népszavazást. A továbbiakban részletes tájékoztatást kapunk Japán belső és nemzetközi politikai helyzetéről a háború utáni első években. A szerzők ismertetik az amerikai megszállási politikát, rendszert, a Szovjetunió harcát a Távol-Keleti Bizottságban és a Szövetséges Tanácsban Japán demilitarizálásáért és demokratizáláásért. Nagy figyelmet fordítanak az amerikai megszállási politika céljaira és következményeire — a demokratikus kibontakozás megtorpanására és elfojtására, az amerikaiak támogatta jobboldali irányzatok felülkerekedésére a japán belpolitikában. Elemzik a különbéke előkészítésére irányuló amerikai erőfeszítéseket. „Az imperialista agresszió és veresége a Távol- Keleten (1950—1954) c., harmadik fejezet középpontjában az imperializmus ázsiai politikájának, elsősorban az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek koreai háborúja áll. Ismerteti az amerikai „visszaszorítási” politika távol-keleti realizálásának menetét (Japán re- militarizálása, stratégiai-katonai bázis kiépítése Dél-Koreában, az amerikai—japán politikai és katonai szövetség létrehozása, ANZUS, SEATO stb.). A szerzők az agressziós imperialista politiI38
